EDGAR POE: ÁLOMORSZÁG
Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidólon
fenn uralg gyászszínű trónon,
ide mostan értem éppen,
messze jártam, vad Thulében,
mely világ végén egy bájhon, végtelen,
túl időn - túl teren.
Fenéktelen…