HTML

csak en

Friss topikok

  • Palmalegyezo: köszönöm, de elment a kedvem tőle...teljesen... (2014.11.01. 23:22) Jóó éjt:-)
  • Turmixoló: Gyönyörű. (2014.08.02. 20:02)
  • Blue Ocean: Pl pont neked!!!!!!! Szeretném! (2014.04.01. 18:24)
  • Blue Ocean: :-D (2014.03.26. 12:16)
  • Heni(mano): az én macskám is ezt csinálta,mikor kicsi volt:) Ma már az ölembe se fér el akkora:) Mármint a fiú... (2014.03.22. 09:06)

Címkék

2008.04.06. 07:15 Palmalegyezo

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://melindaaah.blog.hu/api/trackback/id/tr635958490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

margit2 2008.04.06. 08:51:39

Szia Blue! Nagyon szeretem! ... Diafilmen még mai napig meg van! %smile% További szép vasárnapot!

Barbyika 2008.04.06. 09:54:47

Gyermekoromat idézi,ahogy nagyanyám főz,s közben ezt meséli,fejből,annyiszor hogy már én is tudom.....szép napot!

M 2008.04.06. 10:16:29

Ó, Istenem! De szerettem! Nagy képeskönyvben volt meg kiskoromban. A gyerekeim azt örökölték.

Ciprus 2008.04.06. 10:25:29

Szia Blue, szép napot:D

Ilona 2008.04.06. 10:48:59

Nagymamám jut eszembe...ez volt az elsö mesekönyvem töle. Rengetegszer kuporodtam az ölében, hogy olvasson nekem.Kedves emlékeket ídéztél fel vele, Blue!

Blue Ocean 2008.04.06. 13:36:47

Én is nagyon imádom ezt a mesét.Tudom is kivülről gyermekkorom óta, van belőle mai, és nagyon nagyon régi kiadás is!:-) Az már igazi ereklye!:-))

Ilona 2008.04.07. 10:51:42

Sajnos, nekem már nincs meg.-(

Andi 2008.04.08. 12:28:56

Ezt kicsikoromban kívülről tudtam és agyerekeim is nagyon szeretik!

Péterbácsiblogja 2008.04.10. 05:45:08

Drága Blue Oceán! Nagyon kedves ez a vers, rég letűnt gyermekkorom kedves emléke a szeretetről és a jószándékról. Köszönöm látogatásodat és mivel mindketten szeretjük Paudits Zoltánt arra kérlek, hogy segíts! Ha műveit olvastad, átérezhetted szomorú sorsát, hányatott "tört fűzfa életét". Sokan látogatják a blogodat, s biztosan megtalálod a módját, hogyan segíthetsz! Segítségképpen tekints meg egy lehetőséget, ahogy én próbálok neki segíteni. Segítő jószándékodat előre is köszönöm! Szeretettel Péterbácsi

Blue Ocean 2008.04.10. 05:55:28

Voltam Nálad! Majd beszélünk!