DOMOKOS JOLÁN:

A cica

Konyhaablakon betekint,
szúnyoghálón lóg már megint,
lesi minden mozdulatom,
azt mondja, hogy éhes nagyon.
Ezt szó nélkül nem hagyhatom,
találkozunk az udvaron.

Elém áll, és kérlel szépen,
azt nyávogja: ,,Adj ebédet!"
Beleszagol edényébe,
visszanéz rám: ,,Ide kérem!"
Megismétli, ha nem értem:
,,Ide kérem! Ide kérem!"

Fut elõttem nagy serényen,
mutatja az utat. Értem.
Szeme engem kutat. Kérdem:
,,Tálkádba kéred az ételt?"
Odaszalad, beletekint,
bizony üres az már megint...

Te etted meg drága cica,
pénztárcával ezt ki bírja?
Szalad elém, ide-oda,
tálkájához, oda-vissza.
Így kéri õ a ,,kajáját",
hogy a ,,macska kutyafáját"!

Egeret kellene fognod,
nem a gazdit ostromolnod!
Egeret csak akkor eszel,
mikor más megfogja neked.
Hogy éhes maradj nem hagyom,
cica, szeretlek én, nagyon!