csak en

Nádudvari Nagy János:

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Hatalmas ősz

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy,
ami akartam lenni, régen, egykor,
most az te vagy.

Igaz, egész,
mely önnön-magát bátran koronázza
s az éjbe néz.

Azt hittem én,
gőgös és hervadó virág leszek csak,
szép és szegény.

Bús szemű bölcs
itt állok, ember, karomon a gyermek,
a lágy gyümölcs.

A kar, a kar,
egy ember ága, lombos és gyümölcsös,
mit is akar?

A sors vagyok,
a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon,
és ami vágyam itt-ott megmaradt még,
eléd rakom.

Arany-idő,
vigasztaló, mosollyal szomorító,
kibékítő.

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.

/Kosztolányi Dezső/

Jó reggelt, szép napot!:-)

Szép álmokat!:-)

Itt meg én- már itthon.:-))

Egy kis csacsisimogatás is belefért.:-)

A kisfiam kacsaetetés közben.:-)

Bézs

Elvegyült bennem
az ősz a nyárral,
megsárgult levél
a napsugárral,
egy távoli szín,
közeli árnyék,
apró gondolat,
buta, kis játék.

Elmerült bennem
a nyár a téllel,
harcol a bánat
a bús reménnyel,
szétszakadt a csend,
béna mozdulat,
csak egy ostoba,
múló hangulat...

Paudits Zoltán