csak en

Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogymegkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Szép estét!:-)

Batta György:Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült
Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem
Váratlan, edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István -látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan,
Űri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll,
Veled is munkál ? fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen ?
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van ? kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Űri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van, remény és jövő van.

Hit ez a dal is
Ez a hű
Ez az érted is szóló mű
Mely majd ott áll a sírodnál
Megmondja, ki voltál
Porod is neki szolgál .

Helyi emlékek tanúsítják, hogy az Árpád korban már lakott hely. Első írásos emlék az 1266-beli birtoklevélben található. A középkorban a város mai belterületén két falu áll, Hód és Vásárhely. Hód temploma 1200-ban már áll, melynek 1778-ban csak falmaradványai vannak. Vásárhely templomát egy 1675-beli térkép jelöli, feltételezések szerint a város mai belterületén állt. A plébániáról az 1300-as évek okmányai tanúskodnak. A két település 1455-ben együttesen városi rangot kap. Az 1500-as évek közepére a lakosság jórésze protestáns. A török hódoltság után Mindszentről látják el a hívek lelki gondozását. 1726-ban megszervezik és 1727-ben önálló plébániai rangot kap. Ekkor egy kápolnát alakítanak ki, majd 1750-ben új templom építését kezdik el, amit 1860-ban két mellékhajóval bővítenek és 1886-ban szentelnek fel. 1993-ban a Váci Egyházmegyétől a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez kerül. 1995-től oldallagosan Mártélyt is ellátja.

Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

A múzeumot a népművészeti értékek megmentésére alapították 1904-ben, de ma már jelentős a régészeti tár is: itt őrzik többek között az egyetemes kultúra értékei közt számon tartott kökénydombi Vénuszt.

A néprajzi gyűjtemény alapjait Kiss Lajos vetette meg a XX. század elején. Legszebb darabjait állandó kiállítás mutatja be. A Kiss Lajos-emlékszobában pedig bútorok, levelek, fényképek és művei idézik a nagy néprajztudós emlékét.
Vásárhely az ország legnagyobb fazekasközpontja volt, a XIX. század második felében 240 tálasmester dolgozott itt. A XVIII. századtól kezdve itt formálódott a magyar népi asztalosság egyik legjelentősebb, virágos festésű, faragásos bútorstílusa. Hasonló jelentőségűek a régi tiszántúli hímzés Hódmezővásárhelyen készített darabjai, melyek közül leginkább a szőrhímzésű párnavégek ismertek. Itt őrzik a kökénydombi Vénusz mellett a gorzsai Vénusz-szobrot, egy neolitikus oltárt, valamint a szikáncsi aranyleletet. Az úgynevezett tiszai kultúra embere által készített figurális alkotások a termékenységkultusz jegyében születtek.

Mozgáskorlátozottak is tudják látogatni a múzeumot.

Vásárhelyi hímzés

Lelőhelye: Hódmezővásárhely. Szőrhímzésnek nevezzük. Kiss Lajos és Dr. Győrffy István kutatók érdeme az értékek feltárása. Virágokra a XVIII. Századra tehetők.

Anyaga: Kendervászon.

Fonala: A birka szőréből font fonál.

Színezése: Régen - rózsaszín, búzavirágkék, aranybarna, fakóbarna, fekete, ritkábban zöld. Egy színnek több árnyalatát is használták. Ma - a fenti színes fonalak , a négerbarna és a zöld több árnyalata.

Öltése: Hamis laposöltés, szálkaöltés.

Motívuma: Ma már 28 féle motívumot alkalmaznak( pl.: napraforgó, tulipán, rózsa - fél rózsa, egész rózsa, tüskés rózsa, buzogány, szamártövis, szív, gránátalma. Kelyhes, poharas, pillangós, madaras minták, stb.)

Alkalmazása: Régen - párnavégek, lepedők, falvédők. Ma - blúzok, ruhák, falvédők, terítők, díszpárnák, függönyök, stb.