csak en

Meseszép estét!:-)

Az anyukák többnyire mindenen aggódnak, és minél inkább anyák lesznek, annál jobban előjön majd belőlük saját anyukájuk, bármennyire nem akarják. Sokan hajlamosak vagyunk szüleinktől halott mondatainkat, átgondolás nélkül tovább örökíteni gyermekeinkre, így maradnak életben olyan állítások, melyeknek tulajdonképpen semmilyen alapja nincs. Lássuk hát, mennyire igazak szokásos anyai intelmek:

Vegyél fel kabátot, mert beteg leszel!
Az influenza és megfázások nagy részét nem az okozza, hogy hidegben sétálunk, vagy megfázunk. Ez a hiedelem többnyire azért tarja magát, mert a megfázós, vírusos betegségek többsége télen, hideg időben fordul elő. Ráadásul a betegséget legtöbbször maga a félelem váltja ki. Ha félünk attól, hogy a vizes lábunk miatt megfázunk, ez így is lesz.

Leesel, és szétreped a fejed!
Bár a koponya valóban szét tud nyílni, ehhez nagyon nagy ütés szükséges, mondjuk teljes erőből neki esni egy asztal sarkának. Valószínűbb, hogy csak megsérül, vagy esetleg megreped a fejünk.

Ha lenyeled a rágót, beragad gyomrodba!
A rágó, mint minden más, amit lenyelünk, pár napon belül távozik a szervezetből. Persze nem egészséges lenyelni, de attól még nem ragad a belünkbe évekig.

Oltsd le a lámpát, ha tévét nézel, különben elromlik a szemed!
A tévézés az, ami árt a szemnek, nem pedig a fény, vagy a sötét. A szemészek szerint semmivel sem ártalmasabb fény nélkül tévézni, mint lámpa mellett.

Mindig legyen rajtad tiszta bugyi, nem tudhatod, mikor ér baleset!
Az eszméletlen emberről olyan gyorsan vágják le a ruhát, hogy soha nem figyelik meg, tiszta, koszos, kockás, vagy pöttyös alsóneműt viselt-e az illető.

Evés után egy óráig ne menj a vízbe, mert begörcsölsz és meghalsz!
Még senki sem halt meg azért, mert evés után túl gyorsan ment a vízbe. Úszás közben valóban előfordulhatnak izomgörcsök, de ezeknek nincs köze az elfogyasztott ételhez.

Nem ihatsz a kávémból, mert kicsi maradsz!
Valójában 30 éves kutatás sem tudta bebizonyítani, hogy a koffein bárkit is visszafogna a növekedésben. A tudósok elég nagy része aggódik egy ilyen lehetséges mellékhatás miatt, de nincs meggyőző bizonyíték, hogy ez az állítás igaz lenne.

Ha eltöröd a lábad, ne rohanj hozzám sírva!
Ha eltöröd a lábad, nem is tudnál rohanni, lábra állni azonban még esetleg igen. Vannak emberek, akik gyalog mennek be a kórházba is, persze nagyon fáj, de az izmok elég támasztékot biztosítanak a lábnak.

Ne játssz a varangyos békával, mert szemölcsöd lesz!
Ezt bizonyára mindenki hallotta gyerekkorában, pedig az az igazság, hogy szegény békáknak közük sincs a szemölcsökhöz, akár meg is csókolhatjuk őket, a szemölcsöt ugyanis egy human pampillona nevű vírus okozza, ezt pedig álltok nem hordozzák, és nem adják tovább. A varangy hátán lévő dudorok pedig nem szemölcsök, hanem csak segítik a könnyebb rejtőzésben.

Ha fogdosod magad, majd jól leszárad!
A maszturbációtól természetesen senkinek nem fejlődik vissza a nemi szerve, az efféle felfedezések hozzátartoznak a serdülő korhoz.

Kiszúrod valakinek a szemét azzal a bottal!
Ahhoz, hogy valakinek kiszúrjuk, vagy kinyomjuk a szemét, oda kell menni, és az ujjunkat erősen belenyomni, majd kifordítani. Egy hegyes tárggyal is megsérthetjük azonban a szaruhártyát, ami ugyan jobb, mint a szemkinyomás, de az sem túl kellemes.

Ne ropogtasd az ujjaidat, mert rosszat tesz az ízületeknek!
A mamádnak ebben van némi igaza. Bár köszvényt vagy egyéb súlyos ízületi betegséget nem kapunk az ujjak ropogtatástól, de valószínűleg tényleg nem tesz jót a kéznek.

Ne kancsalíts, mert úgy marad a szemed!
A szem nem tud úgy maradni, nem tud beragadni a kancsal pozícióba.

Edd meg a répát, attól lesz jó a szemed!
A répa valóban nagyon egészséges, és fontos béta-katotin forrás, (amit a máj A vitaminra változtat át, ami fontos a jó szemműködéshez), de az egészséges szemre tulajdonképpen semmi hatással sincs. Akinek nagyon gyenge a szeme, annak azonban jót tehet.

a velvet oldalán találtam.

Olyan felhőszakadás volt Baján,hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Majdnem egy órán keresztül ücsörögtem benn. Amikor végül már muszáj volt kimerészkednem akkor pedig jó fél lábszárig érő vizbe érkeztem.Hihetetlen volt. Ilyet még én nem láttam......Itthon az egyik oldalról nem lehet a házunkat megközeliteni. Az uttest mellett álló fákat a koronáig lepi a viz.Még jó hogy a mi házunk jó magasan áll....

Szépítsük egymást

Én (magam után) kékkel rajzollak meg,
hűvös víz tükréről vett égszínkékkel,
nyugodtnak, megfontoltnak, mint e kék.
Te (magad után) pirossal rajzolsz meg,
vibráló szép parázs-pirossal,
látni rajtam az égések hevét.

Szépítsük bátran egymást, rajzoljuk csak
rá egymásra a magunk hitte jót.
A dolgok mindazt jelentik, mivé
képzeletünkben változtathatók.

Fábián Sándor.

Szerintem érdekes..:-)

Üzenet a föld alól

A középkorban egy francia városka lakóinak hihetetlen találkozásuk volt. Egy napon nagyszakállú, piszkos bőrű, furkós botot szorongató idegenek bukkantak fel a patak szélén, amely a közeli hegyből csordogált alá. Két férfi és egy nő jött a vízhez inni, de amikor a parasztok odagyűltek, ijedten elinaltak onnan. Egy barlangban veszett nyomuk. A parasztok még hetekig őrizték a nyílást abban a hiszemben, hogy elemózsia és víz nélkül nem bírják sokáig, de sosem kerültek elő.

1915-ben egy dél-franciaországi falu nyugalmát kavarta fel egy különös halott. A hegyi út mellett egy bozontos hajú, nagyszakállú, szőrös atyafi testét találták meg. Az illető 30 éves lehetett, és ami a legfurcsább, a ruházata csak egy vakondbőrből készült, állatinakkal összevarrt, kezdetleges ágyékkötő volt. A halál okát nem tudták megállapítani, de a falu orvosa és patikusa egyhangúlag állította, hogy rendkívül széles lába volt, amelyen valószínűleg sohasem volt cipő. Ősember benyomását keltette, de hogyan került a faluba? A háborús viszonyok között szigorúan ellenőrizték a határokat és az utakat, így más országból nem jöhetett. Később előkerült egy tanú, aki két nappal korábban még élve látta az idegent, amint egy barlangból előbukkant.

1960-ban egy skandináv orvos - ki szenvedélyes amatőr fotós is volt -, különös kalandról számolt be egy angol újságnak. Szerette a lakott településektől távoli vadregényes tájat fényképezni. Az útja éppen egy hegyoldal mentén vezetett, amikor az egyik szikla megmozdult, és kissé odébbgördült. A résből két kistermetű, félmeztelen ember bújt elő. A szemtanú nem volt rest, nyomban két képet készített róluk. Többre nem volt lehetősége, mert azok ahogyan meghallották a fényképezőgép kattogását, eltűntek a nehezen járható sziklás-bozótos terepen. Az orvos nem merte őket üldözni, mivel azok ketten voltak, és botokkal voltak felfegyverkezve. Sajnos a képeket nem volt hajlandó közzétenni, mert erről a felfedezéséről könyvet akart írni. Azt gondolta, hogy kellően felszerelkezve visszamegy a helyszínre, leereszkedik a barlangba, hogy további információkat gyűjtsön erről a világról. Úgy látszik, megtette, mivel az újság később beszámolt róla, hogy az orvos nyomtalanul eltűnt, és azóta senki sem látta.

1971-ben a spanyol-francia határ mellett, nem messze Andorrától, sajátos módon került felszínre a föld alatti világok egyike. Egy hegyi falu kőbányájában éppen leomlasztották a soron következő földréteget, amikor az eloszlott porfelhőben egy üreg tárult a falusiak szeme elé. Benne négy kistermetű ember, kik a detonációtól és a hirtelen rájuk ömlő napfénytől kábultan álltak ott. Amint felocsúdtak, csivitelő kiáltásokat hallatva eltűntek egy alagútszerű járatban. Eközben valamilyen módon gyorsan beomlasztották maguk mögött az alacsony folyosót. Az omlásveszély miatt a helybeliek nem merték őket követni. Egy szemtanú szerint széles talpuk volt, és mintha bőrkeményedés lett volna a térdükön, valamint a könyökükön. Még annyit meg tudtak állapítani róluk, hogy ápolatlan volt a hajuk, és néhány különös szerszám volt a kezükben.

1947-ben Jugoszláviában, a Dinári Alpok egyik hasadékában különös csoportba botlottak a helyi favágók. Ezek szintén alacsony termetű, bozontos, szürkés bőrű emberek voltak, és két gyerek is volt közöttük. Öten-hatan lehettek, és csivitelő nyelven beszéltek, amikor egy ösvényen szembetalálkoztak a favágókkal. Amint a két csoport megpillantotta egymást, kölcsönös volt a rémület. Az idegeneken levő állatbőrruhák, valamint a kezükben tartott kő- és fabunkók alapján a favágók azt hitték, hogy ősemberekkel találkoztak. A primitív lények ijedelme nagyobb lehetett, mert gyorsan elszaladtak. A favágók még sokáig tanácskoztak, hogy kövessék-e őket, és mire eldöntötték, hogy utánuk mennek, már nyomuk veszett.

A legkülönösebb eset 1887. augusztus közepén történt, amikor a spanyolországi Banjos falu közelében a mezőn dolgozó parasztok két tizenéves korú gyereket pillantottak meg. A furcsa öltözetű kisfiú és kislány egy barlangból lépett elő. Szemmel láthatóan zavarta őket az erős napfény. A legmeghökkentőbb az volt rajtuk, hogy olyan zöld volt a bőrük, mint a falevél színe. Amikor a parasztok megszólították őket, különös nyelven szólaltak meg. Beszédüket később a nyelvészeknek sem sikerült azonosítaniuk. A két gyereket a helyi bíró házába vitték, aki megpróbálta lemosni róluk a zöld festéket, de hamar rájött, hogy ilyen a bőrük színe. Ezt követően alapos orvosi vizsgálatnak vették alá őket. Fajbeli besorolásuk azonban nem járt sikerrel. Alapvetően negroid vonásúak voltak, de a szemük inkább ázsiai jellegűnek tűnt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel, italokkal, semmit sem fogadtak el. Csak a frissen szedett zöldborsót voltak hajlandóak megenni. Emiatt hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú öt nap múlva meghalt, de addigra a bőre kifakult. A kislány még öt évig élt. A napfény hatására az ő bőre is elvesztette eredeti színét, és a miénkhez vált hasonlóvá. A bíró házában cselédként dolgozott. Közben valamennyire elsajátította a spanyol nyelvet. Így elmondta, hogy az ő titokzatos világa a föld alatt van. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta el őket, és egy nagy, széles folyón túl sodorva a banjosi barlangban találták magukat.

A XII. század közepén egy farkasok elleni veremcsapdában két síró gyereket találtak a Suffolk-i Woolpit mellett. Ruhájuk és érthetetlen beszédük itt is nagy megrökönyödést váltott ki a helybeliekben. A leginkább azonban az egzotikus formájú szemük, és a teljesen zöld bőrük váltott ki csodálkozást. Itt szintén egy kisfiút és egy kislányt találtak, akiket a helyi földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vittek, aki befogadta őket a kastélyába. Ez esetben sem tudtak semmilyen kedvükre való étellel, itallal szolgálni nekik. Ők csak a nyers zöldbabot fogadták el. Ez esetben a kisfiú még egy évig élt, de a kislány felnőtt, és a környéken telepedett le. Az ő bőre is kifakult, és később férjhez ment egy Lynn-ből származó norfolki nemeshez. Valamennyire megtanult angolul, és elmesélte, hogy egy Szent Martin nevű országból érkeztetek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor kíváncsiságból bemerészkedtek egy barlangba. Belezuhantak egy gödörbe, és a fényes Angliában kötöttek ki.

Szép délutánt,és gyönyörű estét!

Farkas Árpád - Simogatás

Ha a szavak bennünk néha elégnek,
tovább süt,
simogat,
duruzsol
a kéz.

Halk áramlásban nyugalom lakik.
Kibontja ujjaim -
tenyerem szirmait,
s míg arcodat puhán
átlengi valami virág -
átveszi kezem minden hangulatát.

Az eddig tapintott dolgok
most bőröm alatt égnek,
az eddig simogatott arcok
most arcodhoz érnek,
s mert eddig embert is bántott már e kéz,
- most arcodhoz ér, s önmagába néz.

Ha már a szavak bennünk néha elégnek,
nagyon kell érezd,
hogy süt,
simogat,
duruzsol
a kéz.