Tudom...kicsit elhanyagoltam itt mindent...De nézzétek el nekem....egy uj "szerelem" van születõben...mûsorvezetõ lettem egy rádióban...és kitölti minden idõm.és van más is...de az nem publikus ennyire...legalább is itt nem...arról szól egy másik blog. de ez is él...és folytatódik mától.:-) megigérem szorgalmas leszek.:-) Köszönöm türelmetek.:-)
A sípcsont az a szerv ami segít a sötét szobában megtalálni a bútorokat.
:-D
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életébõl. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepõdve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb idõszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb idõkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb idõszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.
Ezt azoknak akik szeretnek itt lenni idõnként.:-))
Szép estét mindenkinek!:-)
