Várlak...
Várlak, hajnali derengésben
Várlak est mély sötétjében
Mikor hajam úgy tépi a szél
Vagy akkor, mikor jön fény
A nap újra oly melegen kél
Mikor a fák virága Neked él
Várlak nyáron várlak télen
Várlak fényben, sötétségben
Várlak ébren és az álomban
Örökkön örökké magamban
Míg ki nem huny szívemben fény
Míg nappalt fel nem váltja az éj!
"Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó, de rossz sem. Csak vagyok… Csak egy hang vagyok a tömegbõl, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a mosoly. Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, csók leszek. Ha megölelsz, én leszek maga az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyûlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel…"
