| Ha újra tudatára ébredünk természetünkbôl fakadó halhatatlanságunknak, tudatunk végleg megszabadul korlátaitól. Annyira belefeledkezünk a földi és anyagi ügyekbe, hogy valódi öntudatunk, lelkünk halhatatlan mivolta feledésbe merül. A mindenség csaz az Abszolút egy megnyilvánulási formája. Az Abszolút nem a teremtményeitôl elkülönült teremtô. Minden vallás örök filozófiájában megtalálható. Túl könnyen belebonyolódunk életünkbe, és aztán nem látjuk a fától az erdôt. A halál utáni léttel kapcsolatos várakozásaink határozzák meg tényleges tapasztalatainkat. Szellemi vezetôink minden erejükkel igyekeznek majd megteremteni azt a látványt, tudván, hogy ez nyugtat meg minket. A megbocsátással megszabadulhatunk az elkülönültségtôl, amely leginkább a neheztelésben nyilvánul meg. Büszkeségünk és sértôdöttségünk akadályozza a megbocsátást. Csak mert képtelenek vagyunk valamit felfogni, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az ember ideiglenes földi tartózkodása során megfeledkezik arról, hogy halhatatlan lélek, és abban a téveszmében él, hogy nem más, mint fizikai test. Amikor képesek vagyunk magunkat halhatatlan léleknek látni, aki testben lakik, amely a tapasztalatszerzésen kívül a fejlôdés eszköze számára, ráébredhetünk életünk nagyobb jelentôségű céljára, és annak látjuk fizikai testünket, ami valójában: a lélek templomának. Az ok és okozat erkölcsi törvénye a karma, amely szerint az egyén jelenlegi léthelyzetét a lélek múltbéli gondolatai és cselekedetei határozzák meg. Ezeken múlik, hogy a jövôben milyen leckéket kell megtanulnia. A szeretet lényünk teljességét képviseli, amely lehetôvé teszi, hogy véget vessünk elkülönültségünknek. A megbocsátás könyörületességhez vezet, és a könyörületesség által a fájdalom szeretetté fejlôdik. Az eredmény az eggyé olvadás. Ha egyek vagyunk, nincsenek lezáratlan ügyek. Azáltal, hogy kizárólag fizikai testként élünk, feladtuk halhatatlanságunk és szellemi hatalmunk tudatosságát. A szellemi lényekkel fenntartott, bensôséges kapcsolat, a mindenséggel való egység és a lét nem fizikai dimenzióinak érzékelése nyújtotta örömöt és gyógyító erôt könnyen visszaszerezhetjük a tudatos halál segítségével. Elég kissé alaposabban megfigyelni a természetet vagy akár saját testünket, és semmivé foszlik a félelem, hogy a halál tökéletes megsemmisülés, mivel soha semmi nem pusztul el teljesen, hanem feldolgozódik, hogy megújulhasson. Minden élôlény szelleme vagy egyénisége újra és újra visszatér a formához; a szellem minden egyes visszatérésével a forma tökéletesítésére törekszik. |
2005.12.30. 15:21 Palmalegyezo
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://melindaaah.blog.hu/api/trackback/id/tr895966934
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
darma 2007.08.26. 19:02:30
olvastam: az élet vajúdás, az örök életre
