1. Gandalf - a mágus, az egó
Az 1-es szám a pitagoraszi számmisztika szerint a mágust, az anyagi világ urát, valamint ellenpólusként az egó megjelenését képviseli. Ez azt jelenti, hogy az az ember, akit valamilyen formában ez a szám jellemez, annak komoly feladata van saját egójának legyőzésével. Ha képes megvalósítani ezt a feladatot, vagyis tudatos énjét képes alárendelni a mindenség akaratának, akkor"fehér mágus" az élet tudatos ura válik belőle. Ameddig az egó a legkisebb mértékben is megnyilvánul benne, lehet akármilyen életművész az illető, csupán "szürke mágus" lesz belőle. Ugyanez a helyzet a Gyűrűk Ura Gandalfjával is, aki mint Szürke Gandalf, azaz szürke mágus debütál a történetben. A első részben könnyen megfigyelhetjük, hogy bár Gandalf életét áthatja az Univerzum szolgálatának feladata, mégis olykor-olykor megjelenik saját egója némi mellékízt adva a bölcs öregember karakterének. Gondolok itt arra a félelemre, ami akkor jelenik meg benne, amikor Mória bányáin átvezető út kérdése felvetődik előtte. Inkább választja a zord hegyeken való átkelést, mintsem a bánya mélységeibe leereszkedjen.
Később, mikor Pippin(7) oltári zajt csap a bányában Gandalf szintén eléggé kivetkőzik magából.Persze kiderül, hogy mi okozza Gandalf hihetetlen félelmét Mória bányáitól, és ez szorosan összefügg az Egó kérdésével is. Megjelenik Balrog a tűz démona, aki a történetben az emberi egó metaforájaként szerepel. Ez a démon, mint ahogy Gandlaf is mondja "Erősebb mindannyitoknál". Ő viszont kénytelen megküzdeni ezzel a "Homály"-ból érkező démonnal, vagyis saját egójával. A harcban Ő is odaveszik egójával együtt. Később, mint az egó terhétől végképp megszabadult "fehér mágus" tér vissza, hogy részt vegyen az emberiség mindent eldöntő harcában a sötétség ura Szauron ellen.
