elore is koszonom a menazsit

Szivesen!:))

FOGADD ŐSZINTE RÉSZVÉTEM!

Memoár. Gyere.. bújj ide mellém, a paplan melege megóv minket. Fekszünk egymással szemben, arcunk a párnán pihen. Fogod a kezem. Ahogy régen? Látod... nem emlékszem... Most nyugodt az arcod, szép és hideg. Szegénykém, majd én átmelegítelek. Akarod, ugye akarod.., hogy itt maradj velem? Beszélgetünk? Tudod, csendesen, míg alszanak a gyerekek. Én kérdezek, te felelj nekem. Ugye megteszed? Oldozz fel... "Mire emlékszel szívesen?" Na, ez nem ér! Úgy volt, hogy én kérdezek! A templom hajnali csendjére, a borzongásra, mikor a hûssárga falakat érintem. ... és a félelemre, hogy valaki mindig figyel. Az ablakok színes történeteire. ... a festett fájdalomra, mi kizárta a fényt, a meleget. Arra, hogy volt egy ember, egy büntelen, meghalt értem, bár nem is ismert. s, arra, én vágytam, hogy szolgáljam, ... míg azt mondták nem lehet, hisz nem vagyok bûntelen. A hajnali szerepekre a misék megrendezett felvonásaiban, ... szalmakosárba gyûjtöttem a csörgõ, ropogó megváltást. Suttogtam örömöm, hogy a Holdon törpék élnek, sárkányok óvják a Földet ... de a márványpadlónak és a kopott fapadoknak nem álmodtam fület. A gyóntatószék néma szájára, hogy feloldozást nyerhetek. ... a rettegésre, megtudják szörnyû bûnömet: fillért, meg forintott csentem cukorkára, mikor a közértbe sörért küldtek. Erre emlékszem. Látod? Mennyi bûn nyomja a lelkemet? Látod a gyarlóságom, mégis simogat kezed, mondd el, mondd el mért teszed? "Jaj, hát nem bûn az, ha a hited elveszett." Lassan átmelegszik a kezed. Az arcod még oly merev! Nem jó itt velem? Elmész? Kérlek, ne menj, maradj még! Maradj velem! Mesélj! Most mesélj nekem! Úgy mint régen? Megint nem emlékszem... Csak mozzanatokban, felvillanó képekben érezlek. Ennyi maradt belõled? "De hát mit akarsz még?" Nem ettél az elsõ fõztömbõl! "A tojást mikor felütötted, a tál mellé folyt a fehérje, a hús kemény és rágós volt akár a bakancs talpa, a bundája meg kokszos." ... de hát csak nyolc éves voltam! Nem mertem elmondani, féltem, hogy haragszol majd rám... " Apád mesélte másnap. Azt is elmondta, hogy együtt festettétek ki a szobákat a hugoddal, és büszkén jelentetted ki, szobafestõ leszel.. " ..de. "Segítettél meggyógyulni." Már a karod is meleg. Bújj közelebb! Ha azt mondom szeretlek, elhiszed? Mért nem mondtad nekem soha? "Soha?" Igaz! Egyszer mondtad, ott abban az ágyban fekve... "Mégis elég, nem igaz?" Nem tudom, hiányoznak a szavaid. Az érintésed. Tudod mi hiányzik a legjobban? Amikor éjszakánként a lábszáram simogattad. Fájt, sírtam. Ugye nem tudtál vele mit kezdeni? Mégis meggyógyítottál. Gyakran botlom ezekbe a képekbe, ilyenkor akarom, hogy fájjon... De Te, nem jössz el. "Azt mondtad kérdezel!" Jaj tényleg! Neked mi hiányzik a legjobban? "A pillangók." Tessék? "A pillangók, a bennem élõ pillangók. Párizs õsze adta nekem õket. Ott voltam igazán boldog. A férfivel, akit szerettem. Sétáltunk, kart karba öltve, az utcán hömpölygött a harmónika szó... Elõször a gyomromban verdestek, ezer színt teremtve bennem. Te nem érezted még?" Nekem is vannak pillangóim... és, talán mindenkiben élnek. Pillangószárnyak suhogása óvja a perceket.. a perceimet. Ez az életem? Mért nem mondtad el nekem? Benned már nem élnek, ugye ott a csendben elhallgattak õk is? "Már benned élnek, te hordozod õket" Igen, az emlékeimben. Vigyázok rájuk, ígérem. Vigyázok rád, így én óvlak már? Sokáig beszélgettünk azon a hajnalon. Hol nevetve, hol sírva meséltünk egymásnak. A pillanatokról, melyek ott ragyogtak a verdesõ lepkeszárnyakban. Boldog voltam újra. Az átmelegedõ testéhez bújva elnyomott az álom. Mikor felébredtem már nem volt sehol. Saját magam öleltem. Bámultam a csendbe. Ekkor felragyogott egy pillangó. Molyhoslila szárnya csillogott. Az utolsó emlékem róla.. A fehér márványlapokat néztem - akár a templom köve is lehetne- Ott feküdt. Megszürkült lábak közt, középen. Akár egy mesebeli hercegnõ... -meghalt, szeretett- Meztelen testén mûanyag takaró - nemrég az én paplanom alatt pihent- és álmodott. Talán Párizsban járt. A pillangói megelevenedtek a gyomromban. Szerettem volna búsõsz szemébe nézni. De õ csak álmodott. S,míg kezek rángattak el, a halottaskamra ajtajából, könnyekkel írtam a szárnyakra: Kelj fel Apám, mert megfázol!

"S mi lett belőled, mondd? Te lélekűzte test. Te röppenő és dobbanó! A gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s - Érted is." (Radnóti Miklós) Vigyázz Magadra!

KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!!!!!! Most indulok. Vigyázzatok magatokra!!!!!!

Vigyázz Magadra!!! Ölelés és nagy puszi!

"Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja,ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod,minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberisséggel,ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. (Ernest Hemingway) Nagyon vigyázz magadra! Puszi nagy öleléssel!

"Csak a jók mennek el, ők hagynak el s mit ők hoztak el, ők viszik el. Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk, csak a jók ünnepén, hol az égben vagyunk. Mért mentél el, miért hagytál el? Szerettünk téged távol vagy közel. Csak a jók mennek el, ő teljesít, és a szívünk úgy fáj s a szánk visszahív. Uram fogadd be őt, a jók közül volt, csak értünk élt, a mindenünk volt!" Fogadd őszinte részvétem! Sajnos ezt én már átéltem, de az élet megy tovább...vigyázz magadra és a családodra. Szeretetpuszi!!!

Szep jo hetet Kedves...kicsit KVzok...es remelem leszel hamar...:*

Köszönöm drága Heni!

Köszönöm Drága Biborhajnal!