Szerintem nagyon érdekes,és tanulságos...

A vadlibákról...

1. A vadlibák csoportosan V alakban szállnak. Repülés közben mozgatják
szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így
lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak
egyetlen pár repülne.

Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkát,
sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.

2. Ha egy vadliba, kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal
lelassul, mert nem segíti többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi
vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a
sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.

Ha van annyi eszünk, mint a kanadai vadlibáknak, akkor együtt dolgozunk a
közösséggel, a közös cél érdekében.

3. Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.

A közösségben el kell fogadnunk egymásra utaltságunkat, s a megfelelő
pillanatban átadni, vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket
erőfeszítéseikben biztassák.

A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató
legyen.

5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt
maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a
saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy
másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást
a nehéz időkön, úgy, mint ahogyan ők teszik.