Szerintem gyönyörű...
Bizonyosság
Látod, úgy olvadok el karodban,
Mint a gyertya egy sötét sarokban,
S akárha az éjben az ő lángja veszne,
Hódolok előtted lázasfejleszegve.
Látod, itt vagy s mégis hiányzol,
Ébren vagyok, s te mély álomba rázol,
Álmaimban éljem bűvös jelenedet
S napfényben húnyjak előtted szemet.
Látod, félszegen időt koldulok,
Ezerév múlva virradjanak a holnapok,
S én örökélőn naponta szerethesselek,
Mámorban élve drága hű szerelmedet.
Látod, néha jobb vakon és nyomorékon:
A rettegés száztorkú gonosz szakadékom,
S én nélküled erőtlenül hullok alá:
Szívem a szerelem örök rabszolgaságát választá.
Látod, fáradtan most kicsit megpihenek,
Lélegzetet is tüdőddel veszek,
S bennem élsz már, azon kapom magam,
Te jó ég, a vágy bennem irdattalan.
Látod, a kezeddel fogok sóhajokat,
A te száddal rebegek szavakat,
S a te könnyed ég az én szememben,
Életed az én életembe temettem.
