Most sikerült géphez ülnöm...Csodás álmokat Neked Drága!:-)

Utólag is köszönöm Drága ildicica!:))

Csupaszeretet ez a vers! :)) Jó ilyeneket olvasni!

tudod, minden délelőtt, meg este megnyitom oldalamat, s látom, hogy ott jártál. olyan, mint egy szoba, ahova belépek, nem sok minden van ott, (már bútor) de van egy félreeső asztalka kunkoros kovácsoltvas lábbal. csak egy kicsiny fehér csipketerítő van rajta, amin egy fehér rózsa bonsai van, nem nagyobb, mint egy 15 centis gömböcske.:)) ennek a mini rózsafának a cserepéhez van támasztva a kártyácska. (egy olyan kék, mint amilyennel írtam a verset). mikor belépek, azonnal meglátom. elmosolyodok, közelebb megyek, a kezembe veszem...el sem kellene olvasnom hiszen tudom, mi van ráírva. egy pillanatra az arcomhoz szorítom, s arra gondolok, mindig eljössz, mindig leírod, hogy itt voltam ám, gondolok rád..s akkor elolvasom..hiszen ha nem tennéd oda, nem írnád le, nem árasztana el az a jó érzés, mikor belépek, az a titokzatos kapocs, ami nem más, mint kis üzenetek cetlin egy idegennek. de ez az idegen közelebb van a lelkemhez, mint aki nem az, mert a cetlik a lelkünk darabkái. néha van ott más kártya is, más színűek, azokkal mohóbb vagyok, azonnal elolvasom, de a Tied, azt mindig először csak a kezembe veszem.... én köszönöm Blue, hogy mindennap a kezembe vehetem.:)) szép mindent:)