Dobrosi Andrea: Jelfogó
Távlatok, ti némák,
mért nem vallotok végre,
hozhatnátok friss színt
ebbe a révedésbe.
Bús paletta itt az ősz,
szivacsba szítta rég
az aranyló napsugár
emlékét ez az ég.
Ebben a ködvilágban,
könyvtárszobámon át
néha csodacsepp oson,
mit szemem meg se lát.
Süket hajnalomnak
hiába is kongatok,
homályba menekültök mind,
ti, a szótlanok;
mint szárnyas lovak,
kik nem hallják a szél zaját,
ha szól - várjatok -
s repülnek maguktól tovább.
