Az adás törvénye.

Biegelbauer Pál:Az adás törvényei

1. Csak szabad létező adhat
2. Minden adás - ajándék. Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő. A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja
3. Minden adásban önmagamat adom. Ha nem "én" vagyok a tárgy,
ha nem "én" vagyok a cselekvés, üres díszdobozt adtam. Cselekvésem a lét malomköveinek üresjárata
4. Minden adásban létem teljesedik ki. Minden adás révén szegényebbé válok, ám a szeretetben gazdagodom
5. A folyamatos adás - áradás. Minden egyes adás a teljesség fényének villanása, az áradás - a folyamatos ragyogás.
6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség. Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés. És ami hiány, ami nincs, az nem adható.
A rossz - adáshiány.
A rossz - áradáshiány.
A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.
7. Akkor vagyok, amikor áradok.
Az adás aktusai valóságom apró megnyilvánulásai.Az adások közti szünetek megvalósulásom ígéretei, fényre váró sötétség, áradáscsend.

A szellemi létsik két hatástörvénye:

1. Az alkalmazott technikák egyetlen emberre hatnak biztosan: az alkalmazóra, mégpedig az általa szándékolt irányban:
A jó szándékú alkalmazás révén gazdagabbá válik az alkalmazó, míg a rossz szándékú szellemi manipuláció egy embernek biztosan árt, az alkalmazójának. A másiknak szánt csapás őt éri utol. Pl.: az átok biztos szenvedő alanya mindig az átkozó, őrajta fogan meg az átok.

2. Az alkalmazott technika csak akkor hat, ha az, aki felé irányul, "beengedi" magába a "gyógyító" által megfogalmazott szándékot, azaz, ha beleegyezik. Mindannyian abszolút védettek vagyunk a másik szellemi hatásaival szemben, legyenek azok jók, vagy rosszak. Semmi nem történik bennünk a saját beleegyezésünk nélkül. Ugyanis a megfogalmazott gondolat (ezt gyárt a gyógyító) bennünk csak a mi tevőleges közreműködésünk révén válik valósággá. Addig nincs valós léte, addig csak lehetőség.
Az áldás és az átok csak akkor hat rám, ha én megvalósítom.

Sokszor mások rossz szándékát tekintjük betegségeink kiváltó okának.
A felénk áradó gyűlölet, a ránk zúduló átkok, a szándékos károkozás megbetegítenek.

Hogyan hat ránk?
Hogyan védekezzünk?

A gonosz szándékoknak
a félelmeink nyitnak kaput.

Félelem az, ami védekezésre, harcra késztet a rossz ellen. Ezáltal kerülök
a létezés legkilátástalanabb csapdájába: harcolok a rossz ellen. Célom, hogy felszámoljam, megsemmisítsem,
kiiktassam az életemből, és mit teszek:

a létezés legintenzívebb cselekvés-
sorával, a harccal fordulok felé.

A harcnál lekötöttebb létállapot nincs. Lankadatlan erőfeszítéssel foglalkozom azzal, amit meg szeretnék szüntetni, fel szeretnék számolni.

A harc révén én valósítom meg a hatást, teszem magam vesztessé.
A harcban nincs győztes, csak vesztes van.

A rossz titka az, hogy nincs. A rossz lényege a hiány, a valakinek vagy valaminek (akiről vagy amiről úgy vélem, hogy kéne lennie) a nemléte. A hiánytól, a veszteségtől való félelmem gyárt-
mánya. A saját félelmem szülte semmi.

A gonosz kívánság minden esetben fenyegetés: egy kilátásba helyezett veszteség, egy leendő hiány bekövet-keztének sugallata.

Ha harcolok ellene - megvalósítom.
"... ne szálljatok szembe a gonosszal ..." mondta Jézus. (Mt 5,39).

A gonoszság elleni hatékony védekezés: nem védekezni, hanem,

- tudni, hogy minden ellenünk irányuló rossz szándék forrása a másik "semmi ágán hangtalan vacogó" sebzett szívének torz jajkiáltása;

- tudni, hogy minden veszteség csak látszólagos, mert a valóság síkján semmim, senkim nincs, hogy éppen ezért vagyok szabad, mert nincs veszítenivalóm, hogy ami valójában az enyém - a lét teljessége elvehetetlen, elveszíthetetlen, hogy a valóságban végtelenül, és kifoszthatatlanul gazdag vagyok, hogy ez a gazdagság csak adható,
de el nem vehető, hogy minden fenyegetés csak hazugság, hogy ami elveszíthető, ami elvehető, annak elveszítése és elvétele révén nemhogy szegényednék, hanem valós gazdagságom felismeréséhez jutok közelebb;

- tudni, hogy minden "ellenpraktikával" csak a fenyegető hiányt növelem, nem megoldom a bajt, hanem gyarapítom - mert a harccal megvalósítom;

- tudni, hogy a hiányt csak a "vannal" tölthetem be, hogy a rossz szándék mélyén alig hallható könyörgést: "szeress engem" csak a másik felé fordulásom teljesítheti, hiányát a létem, önmagam őfelé árasztása töltheti be.