Femis Éva: Fekete bolygó

Nem tudom merre indulok,
messzire hívnak a csillagok,
tudom, messzire nem jutok.
Fekete bolygó vagyok.

Nekem hajnal, ha felkel a Nap,
miközben érzem a múló időt.
Nekem béke, ha tisztán állhat
ember, az ember előtt.

Nem vagyok vonzásból megszökött
vakító, száguldó üstökös
éltető csillagként sem ragyogok.
Fekete bolygó vagyok.

Magamban hordom a tegnapot
nincs ezüst Holdam, nincs Napom
ezernyi csillag közt egymagam:
fekete bolygó vagyok.

Nem láthat belém senki sem,
nem tudni mit ér az életem.
S ha fázol valamely éjszakán
felmelegít forró szívem, talán.