Femis Éva: Rózsa az aszfalton

Kertváros.

Vasárnap délelőtt, ragyog a nap. Két izgatott arcú 6-7 év körüli gyerek toporog az út bal oldalán. Láthatóan nincs szándékuk átmenni, netán átszaladni az úttesten. Láthatóan várnak valamire. Lassítok, megállok. Vesztemre ...

A szembe futó útsávon egy frissen tépett rózsa haldoklik az aszfalton.

A két kisfiú szakíthatta le és tette oda, s most arra várnak, melyik autó kereke nyomja szét. Amíg ott állok, minden autós kikerülte a rózsát. Megkönnyebbülve tovább mentem, de csak egy pillanatig. A következő kereszteződésben átszaladó macska csak gyorsaságának köszönhette életét, s nem egy autós elővigyázatosságának, mert az "úrvezetők" még véletlenül sem vették le lábukat a gázpedálról. Annak a rózsának pedig pár száz méterrel odébb legfeljebb sóhaja és könnyei lehetnek, de lába nem.

Belém villant az - oly sokszor - késői felismerés: fel kellett volna venni a rózsát, felemelni és megsimogatni a két gyerek arcát, és elmesélni nekik, hogy a rózsának az a sok gyönyörű szirma az arca. Ugyanúgy, mint nekik a sajátjuk. Egy arcot szétroncsolni??? Még a gondolata is borzasztó?!

Ha már letépték a virágot, legalább szerezzenek vele valakinek örömet. - Ahogy egyszer nekem szerzett két kamasz hajnalban. Szokásom szerint dolgozni indultam, s a kezembe nyomtak két letépett bimbós tulipánt. Szépen kezdődött akkor a napom, elnéztem a rombolást. Az irodában vázába tettem a virágokat, nagyon sokáig pompáztak az íróasztalomon.

- Mindegy! - legyintettek többen, akiknek elmeséltem a letépett rózsa történetét.

Nem. Nem mindegy, mert a pillanat, az alkalom elmúlt. A két gyerekkel kapcsolatban végérvényesen és visszavonhatatlanul. Igen, tudom, a rózsákat azért is neveljük, hogy tövükről levágva lehetőséget adjunk általuk magunknak és másoknak az örömszerzésre. Ha úgy vesszük, a rózsák így is úgy is meghalnak, mégsem mindegy hogyan és miért. Ez a rózsahalál értelmetlen volt. Sőt - brutális. Két, még fel sem cseperedett gyerek öntudatlanul rombolni, ROMBOLTATNI akart. Nem volt merszük, hogy a rózsát eltapossák. Talán borzongtak a gondolattól. Azt, hogy szép, látniuk kellett. Valamit TENNI akartak, de nem mertek. Felkínálták hát a lehetőséget nekünk "felnőtteknek."

Sajnos tartok attól, volt, aki élt vele.