Imádom a verseit...
Femis Éva: Iszonyat
Képzeld el, egy vak hajnalon
messze visznek vak lépteid,
csüggedt semmi járja majd át
szíved szikkadt üregeit,
üres égből száll a földre,
üres reggelt küld az élet,
üres, fáradt hallgatásban,
üresen kong jelenléted.
Az országút hűs fényéből,
hajnalhártyát bont az éjjel,
mélybefáradt csillogással
száz könny hullik szerteszéjjel,
egyedül vagy, fázol, vacogsz
érzed, hogy a csönd fölkavar
s a virradat éles széllel
észrevétlen húsodba mar...
üres égből száll a földre,
üres reggelt küld az élet.
Üres könnyek két szemedben.
Üresen kong jelenléted.
