Sziasztok!

Ezer bocsánat,de tegnap olyan gyorsasággal utaztunk el hogy elköszönni nem volt időm Tőletek.
Ugy történt hogy tegnap reggel elmentem bevásárolni,és épp a bolt kellős közepén álltam amikor felhivott a kis családom hogy azonnal induljak haza,mert már majdnem bepakoltak,és foglaltak szobát éjszakára,és mennenk,ha én is otthon lennék már....
Gyorsan fizettem,és szinte 20 percen belül indultunk.Mindjárt megmutatom képekben hogy hová.
Amugy jó volt az egész,fürödtünk,több órát eltöltöttem a Jacuzziban,voltunk sétakocsikázni is.Az nagyon tetszett.Egy tündéri bácsi volt a kocsis.Egyfolytában beszélt,és néha a lova nem követte az utasitásait.Ilyenkor vagy vágtázni kezdett vagy lekanyarodni készült az utról.Időnként eszembe jutott hogy mi van ha felborulunk..:-)))
A kisfiam is ezen töprenghetett,mert időnként megkérdezte:"Mondd anya.Hány életem van még??":-)))

No és most jöjjenek a képek!:))

Csodaszép délutánt Mindenkinek!:))