Erdős Olga: Madársikoly temető
Egy érzés szárnyamba hasít:
hová tűnt, ki messze szállt?
A lenyugvó Nap elvakít,
csak kihullt tollam helye fáj.
2007.01.28. 17:47 Palmalegyezo
10 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://melindaaah.blog.hu/api/trackback/id/tr975960599
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
imori 2007.01.28. 21:09:58
ez megint elgondolkodtató volt...
köszönöm!
aludj jól!
Blue Ocean 2007.01.28. 21:20:11
Te is Drága Imori!
ametiszt 2007.01.28. 22:08:29
szeretem Luna verseit...olyan fiatal...ennyi tapasztalattal...
szép estét,jó éjt!
ametiszt 2007.01.28. 22:08:34
szeretem Luna verseit...olyan fiatal...ennyi tapasztalattal...
szép estét,jó éjt!
ametiszt 2007.01.28. 22:08:36
szeretem Luna verseit...olyan fiatal...ennyi tapasztalattal...
szép estét,jó éjt!
margit2 2007.01.28. 22:10:18
Szia Blue!
Mára elköszönök, fáj a torkom... Jóéjszakát! :-)
ametiszt 2007.01.28. 23:38:10
jaj...töröld kérlek a felesleget...nem tudom,hogyan keletkezett...
jó éjt!
puszillak
margit..gyógyuljál!
Blue Ocean 2007.01.29. 07:06:51
Köszönöm a jókivánságokat!:-)
Luna 2007.03.12. 09:24:25
:) tovább is van, mondjam még?
(...)
Búcsút int az üres fészek,
nincs kezdet, nincs folytatás.
Átkot kárognak a vének,
s alattam magvatlan tojás.
Délre hív egy ősi ösztön,
már kopár a vad szirttető.
Megyek, bár még visszaköszön
a madársikoly temető.
Blue Ocean 2007.03.12. 10:44:16
:-)
Köszönöm!:-))
