"Amikor az isteni nemzõatya, Tvastri, meg akarta teremteni a nõt, meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez, és nincs mibõl elõállítania a nõt. Így alapos megfontolás után fogta a Hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó karikáját, az õzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugarak örömteli ragyogását, a felhõk zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét, a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tûz izzásának meleg fényét, a hó hidegét, a szajkó fecsegését, a kakukk csalogató hívását, a daru kétszínûségét és a fogoly hûségét, s amikor mindez együtt volt, megteremtette belõlük a nõt, és oda adta a férfinak."