ÁGH ISTVÁN: VIRÁGLÁNYOK
(Schéner Mihály műveire)
Kökörcsin
Korai még, korai még?
óránként változik az ég,
kicsal a derű, rá ború,
beborít ezüstpihe bú,
ott s amikor ideje van,
dacosra ékülsz, sziklafal,
pusztaság pompás lányaként,
ha csak egyszer, hát csodaszép,
hát csak-azért-is! soha még,
tilos, titkos virágodért.
Ibolya
Kinek rejtőzöl, ibolya?
gyökeredig csöpp izgalom,
kiért reszketnek ereid
becsukott kék szemhéjadon?
szendered álom-mosolya
árama barna avaron
csiklandja kérő kezemet,
belebizsereg fél karom
s szemem, hogy addig nézzelek,
míg lassan fölébresztelek.
Jácint
Kulcsvirág, jácint, kulcsvirág!
nevedhez illő, záramat
fordítsd, ha kék vagy, szememet
nyisd ki, hadd lássalak,
ha rózsaszín, a szívemet,
szívesebben fogadjalak,
fehérrel fehér lelkemet,
ringatóm ringathassalak,
kulcsvirág, jácint, kulcsvirág,
nevedhez illő, el ne hagyj!
Aranyeső
Azt mondom rád, arany vagy,
ha arany, sose hervadsz,
eső, de sose hullasz,
terülő Tejút-fürtöd
számtalan fürdő csillag,
éjjel is világítasz,
ahol akarom, ott vagy,
ott vagy, ahol szeretlek,
ha én neveztelek meg,
mert én neveztelek meg.
Tulipán
Fekete hímporos, dús mohópiros sziromkehely,
ragadozó virágod, zöld, vékony-hosszú szárad
hogyan bírhatja el?
méltóságos magasra emel a nap hatalma,
fényen függeszkedel,
hódolok, mint szegény-szép kiskertek árvácskája,
leszek méhecske-muzsikád,
fuvallatomra táncolsz állva,
föld vagyok, erőm rajongása benned változik át
tulipán, tilipánra.
Boglárka
Boglárka simulása sárga
és zöld, a sárga zöldhöz,
levél levélhez, arc az archoz,
szirom sziromhoz, arc levélhez,
szirom archoz, boglárka sárga,
zöld simulása, csönd tavaszhoz,
pihegés pihenéshez, anya, gyermek,
könny archoz, tej a bőrhöz,
te hozzám, én tehozzád,
messzi csillaghoz dunna álma.
Cseresznye
Téli álmodból szökött, káprázatom
fehér menyasszonya, a havazást
virággá bűvölöd, utánad köd,
előtted én vagyok, cseresznyefa,
a havazást virággá bűvölöd,
még fázol, de már nem fázunk soha,
már nem fázom, de kérdem az időt,
valóság-e ki álom volt előbb?
s hihetetlent elhihetem-e?
hiszen akár a zene mosolya.
Nefelejcs
Ebben a hegyre-völgyre áradásban,
mikor egymásba habzik annyi szív,
valaki eltűnt, helyén árvaság van,
kinyílik a Nincsitt virága is,
űr csokrétája, kétkedés sápadt kékje,
tudakolom vizek partjainál,
az a valaki merre jár s mivégre?
még nem felejtett el talán,
csak a nefelejcs tudja, hol, titokban
megsúgja, mit csinál.
Vadrózsa
Makrancos Rosa canina
ebrózsa lenni nem akar,
se magyar csipkerózsika,
se gyepűrózsa gyepűben,
amikor tüskével üzen
neked virággal integet,
kerted ha volna védene,
hazás határán nyílana,
vándor vagy, mindenütt szabad,
vándor, vadrózsa mindened.
Pipacs
Nefelejcs súgja, mit csinál:
kora reggel pipacskodik,
pirosba bontja bimbait,
nevetést csikland, röpteti
szédítő zöld kosár,
mező kipingált ringlisén
fölsodródik csitri szoknyaszél,
forgatja körbe-körbe Föld,
szeret? nem szeret? visszaszáll
és újra kuncog, csettint, nyelvet ölt.
Búzavirág
Ne félj! most olyan messze
mint az ég, de onnan hozza
el neked búzakék vigaszát,
egy csipet madárlátta végtelent,
magasok zafírcsillagát szemén,
kiskanál óceánt neked,
jéghegyről jégmadárka kék
tollát azúr utakon menti át,
búzavirággá fárad azután, ne féltsd!
csodálatod, csodáld!
Galagonya
Fogadj be tiszta sűrűség,
add csipke-kesztyűs kezedet,
oda vezess, hol senki sincs,
túl a sötétség éjfelén
remetévé szeress,
hitesd el, ami habfehér
valódi tej, a barna héj
foszló kalácsba fon,
s dércsípte annál édesebb
nekünk való gyümölcs a pír.
