Egy álom üzenete

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott, és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Érdekelne, hogy mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben.
- Azt, hogy nem szeretnek gyermekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengetek pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék az egészségüket.
Azt, hogy oly izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nem hogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, gyermekeid mely tanulságokat jegyezzék meg?
- Tanulják meg, hogy senkitől nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb hogy mit szeretnek az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettük.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatók. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlása útján lehet megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másfélét lát.
Meg kell tanulni, hogy igaz barát olyan valaki, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberik elfelejtik amit mondtál, amit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.