"Néhány éve a Seattle-i para olimpián történt. Kilenc testi vagy szellemi fogyatékos sorakozott fel a százméteres síkfutás indítóvonalán. Eldördült a startpisztoly, s a mezőny megindult - ha nem is vágtában, de a verseny boldog izgalmával.
Azaz nem az egész mezőny, mert egy kisfiú mindjárt az elején felbukott, majd még néhányszor, utoljára hangosan sírva fakadt. A többiek meghalloták a sírást, lelassítottak, megálltak, aztán egytől egyig visszafordultak. Egy Down-kóros lány lehajolt hozzá, és megpuszilta:
- Ettől mindjárt jobb lesz.
Akkor mind a kilencen összefogózkodtak, és együtt sétáltak el a célig.
Az egész stadion felállt, és tíz percig ünnepelt."
/Ismeretlen szerző