A féltékenység megöli a kapcsolatokat

A féltékenység, betegség. Nehezen vagy szinte alig gyógyítható. A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik.
A féltékenység egy hamis filozófia

Sokak szerint a féltékenység természetes. Érvelésük szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik az a szemlélet is, miszerint „a párom a tulajdonom is egyben”, és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás - ami tényleg természetes - nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.
A féltékenység: Szerelem vagy birtoklási vágy?

A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel, vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló: egy szeretetteli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben.

A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják nem tetszését. Ugyanakkor a féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt- vagy valós félrelépéseire. Titokban elcseni a telefont és meglesi a híváslistát, vagy éppen előzékenyen felajánlja, hogy rendet rak az íróasztalon- hátha talál valami érdekeset.