Bajtai András - Ráérsz még

ráérsz még meglocsolni a virágot,
enni adni a macskának,
elolvasni az újságot,
most inkább gyere ki velem az erkélyre,
ilyet még úgysem láttál,
nézd az este posztereit a falakon,
vagy a kisfiút, aki neked firkál a járdára,
a szomszédot, ahogyan felemeli majd
melléteszi a telefonkagylót,
vajon ki hívhatta, és milyen lesz,
amikor majd minket keres az Úristen,
most inkább ne törődj ezzel,
hallgasd, ahogy kicsöng az este,
nézd a sok apró villanást a betonon,
neked dobálja érméit a sötét,
és neked árusítja ki fényét a nap,
vegyél belőle nyugodtan,
tegyél félre az éjszakára is,
mert sötétebbek és hidegebbek errefelé az éjjelek, mint megszoktuk, és ne félj, ha lemegy a nap,
és köd kapaszkodik a villanylámpákra, bármikor megfoghatod a kezemet,
ha akarod, és ne ijedj meg, ha ablakodon kopogtat a telihold,
nem akar bántani, nézd a felettünk tovaúszó felhők
karavánját, vagy a párkányon gubbasztó galambokat, kérlek nézz meg
mindent jól, mielőtt aludni térsz