A barátság hallgatólagos szerződés két érzékeny és erényes ember között. Érzékenyt mondok, mert egy szerzetesben, egy magányos férfiban esetleg szemernyi gonoszság sincsen, mégsem ismeri meg a barátság érzését.
Erényest mondok, minthogy a gonoszoknak csak cinkosaik vannak, a kéjenceknek tivornyázó cimboráik, a haszonlesőknek üzlettársaik, a politikusok pártütőket toboroznak, a közönséges henyélőknek csupán kapcsolataik vannak, az uralkodóknak udvaroncaik; egyedül az erényes embernek vannak jó barátai.
(Voltaire)