"Ha csupán önmagunkban keressük a boldogságot, sosem találjuk meg mert
a boldogság, amely megosztva csökken, nem elég nagy ahhoz, hogy boldoggá tegyen.
Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely
a szétosztás arányában növekszik. A szeretet megosztásának nincs határa,
ezért az igazi szeretettből fakadó boldogság is határtalan. A véget nem érő
osztogatás Isten belső életének tőrvénye. Ő tette legbenső törvényünké
önmagunk szétosztását: akkor szeretjük legjobban magunkat, ha másokban
szerethetjük. A cselekvésre és az életre kapott képességünket az érdeknélküli
tevékenységben teljesítjük ki legjobban"
(Thomas Merton trapista szerzetes)