Óév, újév
Mottó:
''Boldog újévet kívánok az új esztendőbe,
Fehér kenyér dagadjon a nyárfatekenőbe!
Hús, kenyér és ruha legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőbe!''
''Itt állunk egy évnek sírjánál''
December 31. Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban, imaházakban óévi hálaadást tartanak. Szilveszterkor és újévkor a hiedelmekből fakadó szokások célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A népi kalendárium szerint szilveszter az új esztendő első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai és hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek.
Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása iránt. Sokfelé más praktikákat is alkalmaztak. A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi idő alapján történt: ''Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol''. Ilyenkor jósolnak vöröshagymával, fokhagymával is, pl. a bukovinai magyarok: ''Ha kíváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az új esztendőben, minden hónapban, akkor egy vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót''. Amelyikben reggelre nem olvadt el a só, az száraz hónap volt, amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen időjárás lesz abban az évben. Hasonló módon jósolnak fokhagymával is, melyből tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és sót tesznek bele.
Újesztendő, vígságszerző
Január elseje a polgári év kezdőnapja. A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongással ünnepelték. Az emberek jókívánságokat mondtak, ajándékokat adtak egymásnak. Ennek helyére rendelte a római katolikus egyház Jézus körülmetélésének ünnepét. A római újév a Julius Caesar-féle naptárreform eredményeként került január elsejére. A középkori Európában többféle évkezdet volt szokásban: pl. hazánkban karácsonytól, december 25-től számították. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is.
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Úgy tartották, hogy amit ezen a napon cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. Sokféle tiltás fűződik ehhez a naphoz. Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Általános közhit, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni.
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra. A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén, amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük. Lónyán a hagyományos újévi étel a kocsonya volt. A kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, kiteszi az udvarra, akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy.
Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, hátrakaparná a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Szokás volt egész kenyeret szegni, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén a mákos ételt tiltották, abban a hitben, hogy a következő esztendőben sok lenne a bolha a háznál.
Végül hadd álljon itt egy tipikus újévköszöntő versike:
''Boldog újévet! / Bort, búzát, barackot, / Kurta farkú malacot, / Szekerembe kereket, / Köcsögömbe feneket, / Poharamba vörösbort, / Hadd ihassak bőven, / Az új esztendőben.''
Kolozs Nagy János
