Paudits Zoltán: Kereslek a Holdban (dalszöveg)
Közeleg az éjjel,
mesebeli fénnyel,
csillag lesz a párnám,
szívem a Hold ágyán
titkon szívedhez ér.
Repülünk a széllel,
összeforrva két jel
száll a felhőkön át.
Messze visz az álmom,
táncol velem,
lépteidet várom,
súgod nevem,
ránk borul az éjfél
és a Hold tüzénél
szíved szívemhez ér.
Átölel az éjfél
és a Hold tüzénél
szívem szívedhez ér.
Kék szárnyakon szállunk,
innen fentről most száz csodát
látunk megint,
és újra él vágyunk,
a lelkünk a vén Hold
árnyán kering.
Ááá...
Kereslek a Holdban.
Közeleg az éjjel,
táncolsz velem,
mesebeli fényben
súgod nevem.
Repülünk a széllel,
összeforrva két jel
száll a felhőkön át.
Átölel az éjfél
és a Hold tüzénél
szívem szívedhez ér.
Kék szárnyakon szállunk,
innen fentről most új csodát
várunk megint,
és újra él vágyunk,
a lelkünk a vén Hold
árnyán kering.
Ááá...
Kereslek a Holdban.
Ne vidd el az álmom,
hagyd meg nekem,
várhat kinn a hajnal,
fogd még kezem.
Ringass el a csöndben,
és a fehér ködben
szívem szívéhez ér.
Álmodom a csöndben,
te legyél mögöttem,
ha szíve szívemhez ér.
Kék szárnyakon szállunk,
innen fentről most száz csodát
várunk megint,
és újra él vágyunk,
a lelkünk a vén Hold
árnyán kering.
Ááá...
Kereslek a Holdban.
Véget ért az éjjel,
táncolt velem,
mesebeli fényben
súgta nevem.
Átölelt az éjfél
és a Hold tüzénél
szíve szívemhez ért.
Repültünk a széllel,
égbe vésett két jel
átélt ezer csodát.
