Tavaszi éj
Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milano, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
De lenn az áldott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Szívek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.
Örök törvény parancsa szól
S egy éj során száz hant alól
A sarj kikél s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Juhász Gyula.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
