Kockázati tényezők

A statisztika tisztán megmutatja, hogy a nőtlen férfi veszélyesen él. Sokkal aktívabb, mint egy megállapodott, nős férfi. A nőtlen emberek erősen isznak, kevesebbet alszanak, rendszertelenül étkeznek, gyorsan vezetnek, és sokkal gyakrabban verekszenek. Ez néhány ok arra, hogy ők miért halnak meg fiatalabban, mint azok a férfiak, akiknek az oldalán egy nő áll, akire támaszkodhatnak és aki visszafogja őket.
Mikor a nőtlenek várható élethosszát levonjuk a nős férfiak várható élethosszából, akkor a különbség megmutatja, hogy mennyivel nagyobb kockázattal jár nőtlennek lenni. A különbség 3500 nap. Még mielőtt megismertük ezt a számot tudhattuk volna, hogy nem jó a férfinak egyedül élni. Ezért teremtette Isten a nőt, és máris javult a férfiak helyzete - legalábbis átlagosan.

Egyedülálló nőnek lenni nem olyan veszélyes, mint egyedülálló férfinak, de ennek a kockázata is jelentős. Egy nő, aki nem vesztette el a szívét egy férfi miatt, el fog veszíteni körülbelül 1600 napot az életéből.
A statisztika alapján azt is tudjuk, hogy a dohányzás nagyobb fenyegetést jelent a férfiak számára, mint a nőkre. Egy férfi, aki dohányzik, várhatóan 2250 nappal él kevesebbet; ha egy nő dohányzik, ő csak 800 napot veszít. A túlsúlyosság szintén jelentős kockázatot hordoz magában. Ha Önnek 20-30% súlyfeleslege van, akkor az Ön élete várhatóan 900-1300 nappal rövidebb lesz.

Az elhízás miatti élethossz rövidülés átlagosan ugyanolyan nagy fenyegetettség az emberek számára, mint a rák. A rák egy amerikai várható élethosszát körülbelül 980 nappal rövidíti meg. Feltételezem, hogy ez többé-kevésbé ugyanakkora lehet Európában is.

A statisztika összeállítása és a kockázati tényezők kiszámítása nem is olyan nehéz, ha a kockázati tényező elég nagy ahhoz, hogy megfigyeléseket lehessen végezni. A többi egyszerű matematika. Ereszd át a számokat egy számítógépen, és máris megkapod a választ.

Sokkal nehezebb meghatározni a kockázati tényezőt olyan eseményekre, melyek nagyon ritkán vagy éppen sohasem következnek be. Statisztikailag nem lehet megmondani, mi a valószínűsége annak, hogy az embert agyonüti egy leeső műhold, vagy hogy meghal plutónium mérgezés következtében. A statisztika nem tudja megjósolni egy átlagember halálát atomerőmű baleset következtében. Közvetlenül a csernobili balesetben kívülálló nem halt meg. Minden sérült, vagy halott az atomerőműben dolgozott, leginkább tűzoltó volt. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mennyien halnak meg hosszútávon a baleset következtében. A becslések nagymértékben spekulációk, és nagyon ingadoznak: néhány halottól az egészen nagy számokig. Spekuláció nem lehet a statisztika alapja. Még akkor is, ha az elmúlt néhány évben több hasonló baleset lett volna, mint a csernobili, ezen balesetek alapján sem az amerikaiak, sem az európaiak nem tudnák megállapítani a kockázati tényezőt. Az ok az, hogy az egykori Szovjetunió területén kívül sehol nem építettek olyan erőművet, mint a csernobili. Nekik van 15 hasonló reaktoruk.

Az emberek igényelték, hogy a kockázati tényezők között jelenjen meg az atomenergia, mivel érzékelték a fenyegetését. Emellett más fenyegetések is vannak a listán: - mint a fogamzásgátló tabletták és a háttérsugárzás, - amelyek kockázati hatása nem pontosan ismert. Ezekben az esetekben a faktorokat a legjobb becslés alapján határozták meg.

Különböző kockázati tényezőket használnak a nukleáris balesetek jellemzésére. A kockázati tényező becslése - úgy tűnik, - függ a szolgáltató intézménytől. Ez az oka, hogy két különböző becslés szerepel az amerikai listán. Az egyik egy széleskörű, világméretű nukleáris biztonsági elemzés eredménye, amit WASH-1400-nak vagy Rasmussen Jelentésnek hívnak. A másikat a legjelentősebb atomenergia-ellenes csoport, az UCS (Union of Concerned Scientists - Aggódó Tudósok Egyesülete) használja. Ezen csoport és más, az atomenergiát bíráló csoportok között a különbség az, hogy ennek a tagjai tudományos fokozattal rendelkeznek. Így az ő megállapításuk jobban megalapozott, mint a laikus bírálóké.

Mint ahogy várható, az UCS által becsült érték sokkal nagyobb, mint amit a WASH-1400 adott. Ugyanazokat a feltevéseket használva, mint fentebb, a kockázat az UCS szerint 2 nap az ember életéből. A csoport tudja és beismeri, lehet, hogy bíráló szemléletük miatt túlbecsülték a kockázatot. A WASH-1400 jelentésnek megfelelően a kockázat 0,02 nap. Más szavakkal az életből elvesztett 0,02 nap, ami kevesebb, mint 30 perc.

Nem tudjuk, hogy az eredmények közül melyik a helyes, sőt még azt sem tudjuk, hogy közülük melyik van közelebb a valósághoz. Az alapvető tény az, hogy mind a két érték alapján a reaktorbalesetek az 50 kockázati tényezőt tartalmazó lista végén helyezkednek el.

Talán nem a megfelelő dolgoktól félünk. Valóban be kell ismernünk, hogy a lista végén lévő bennünket fenyegető dolgok a legbarátságtalanabbak: természeti katasztrófák, reaktorbaleset és a röntgensugarak. A valós veszélyeket, mint az egyedülállóságot vagy a súlyfelesleget nem érezzük valóságosnak, ámbár - vagy éppen azért, mert - ezek részei a mindennapi életünknek.Mindamellett, ezek az események tízszer, százszor, sőt ezerszer veszélyesebbek, mint a végzet sokkal drámaibb fordulatai. Ezek a kockázatok jelen vannak a mindennapi életben és sok embert érintenek, a katasztrófák azonban csak néhányat.

A félelem és a valós veszély nincsenek mindig helyes kapcsolatban egymással. Sok ember megcsodálja a villámlást, de fél a mennydörgéstől... Meglehet, a bányász fél, hogy megölik, de soha nem jut eszébe, hogy a foglalkozásával az életét tízszer nagyobb veszélynek teszi ki. Sok nő aggódik amiatt, hogy a fogamzásgátló tabletta szedése veszélyt hordoz magában, de nem gondolkodik el a súlyfeleslegén, habár az százszor veszélyesebb, mint tablettát szedni. Egy nőtlen ember, aki dohányzik, meglehet, hogy fél egy röntgen vizsgálattól, de soha nem gondol arra, hogy az életvitele ezerszer veszélyesebb.

Lehet, hogy nyersen hangzik, de általánosságban megvizsgálva a helyzetet, megkísérelni az emberek megvédését természeti katasztrófák, közlekedési balesetek, tűz vagy más szerencsétlenség ellen, többé vagy kevésbé hiábavalóság. Minden erőfeszítés ellenére csak részleges eredményeket érhetünk el a biztonságos élet feltételeinek megteremtésében.

A legjobb, amit a társadalom tehet, ha gondoskodni akar az emberek hosszú életéről és meg kívánja akadályozni annyi napnak az elvesztését az életükből, amennyit csak lehet, a következő:

* megtiltja vagy erősen megadóztatja az elhízást,
* törvényteleníti a dohányzást, és
* korrekt eszközökkel vagy tisztességtelen módon, az embereket a házasság gyönyörébe vezeti.

Igazán ez lenne a legjobb. A tények gyakran furcsábbak, mint a feltevések.