Tavaszi éj
Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milano, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
De lenn az áldott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Szívek hamvából ég fele
Nő, nő…