Megtörtént esetek:
Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielõtt a kocsi
megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és
felrohant a lépcsõn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a
taxi. El akartam titkolni a sofõr elõl, hogy a ház õrizetlenül marad,
ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól. A férjem
néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett
kikergetnem.
Réges régen, a tv hõskorában esténként még a nõk olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónõ rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendõen az ötvenhárom éves
szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik,
hogy az operatõr megbillenti a statívot a röhögéstõl.
A mesélõ, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstõl. Utolsónak az operatõr maradt,
aki a következõ mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekbõl kilóg a szép villás farkam...
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes
panel zugában egy erõsen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis
gyakorlással elõkészíteni. Ez a lépcsõház egyenetlenségeit leküzdõ
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól mûködött, amíg a
kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idõs asszony lábát törte, de hõseink csak a mentõket hívták
ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nõtt a bûntudat s nem volt mit tenni: irány a
400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani,
jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt
az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már
csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágynemûvel. A
társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idõ múlva, egy nõvér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erõt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerõsük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nõvér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy õt bizony síelõk ütötték el a
lépcsõházban...
Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik
a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c.
színdarabjának elõadására. A baranyai megyeszékhelyrõl az út - busszal
- kb. 1-1.5 óra.
Idõben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó
buszsofõrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már
természetesen nem érnek oda idõben, csak amikor már javában folyik az
elõadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek
fenntartva, mind a negyven ember, élén sofõrünkkel megpróbálja
laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az elõadásnak pont ebben a
pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget
verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hõsünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b... m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö...g!!!
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínûleg az ausztrál Ansett
Airlines jegykezelõnõje érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülõterén, mivel a légitársaság
Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan
megpróbálták más járatokra áttenni, a fõszereplõ hölgy elõtt is
hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült
utas elõretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy elsõ
osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de elõbb az itt sorban álló
embereket kell elintéznem.. Az utast ez persze nem hatotta meg,
hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nõ elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélõ mikrofonja
után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén.
- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is õ.
Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük
fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a
fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nõ ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi
bekötõúton. Csak az nem stimmelt, hogy erõsen be volt rúgva, annyira,
hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy
vezetnie. A belsõ sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tûnhessen
fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az idõnkénti kilengések) lett
a veszte. Hamarosan leintették a rendõrök. Elég volt egyetlen
pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a
leheletébõl, és elõ kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy
hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték
volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan
ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és
áttûztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó
esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép.
Mikor meggyõzõdött róla, hogy a rendõrök éppen nem láthatják, kereket
oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült
feleségéhez.
- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon
voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy
odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget
felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendõrség. A
feleség kinyitotta az ajtót és még mielõtt a rendõrök megszólalhattak
volna, elõadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most
is alszik, mit akarnak.
- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendõr -, gondolom nincs
kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a
kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és õ is velük tartott.
Amint beléptek, elállt a lélegzete.. A rendõrök viszont azt látták,
amire számítottak.
Ott állt a gyönyörû rendõrautó, villogott a kék fény a tetején.
