Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte õt, hogy adja neki. A nõ habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakõ olyan értékes, hogy élete hátralévõ részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal késõbb a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam..." - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kõ, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belõled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."
