Bertok László
Állunk a világ közepén
Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény
állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény
van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény
és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.
Intim
Félrecsúszott blúzod alól
elővillan formás vállad,
ujjával érinti a nap,
irigykedve nézi szemem,
s ösztönömben vad erővel
töri gátját a szerelem.
Paudits Zoltán
Sárközi György: Reggeli dal
Nyújtózik, ásít, céda kedvvel
Nyitja égkék szemét a Reggel.
Fölkél a széles nyoszolyából,
Pirul az ég a mosolyától.
Meleg testéből enyhe pára
Borul édesen a világra.
És vékony ujja enyelegve
Rózsavizet hint a szelekbe.
Örvendj a langyos ébredésnek,
Mely őre a mindig-levésnek,
Mely fáradt lelked ugarának
Meleget síkló sugarán ad.
Örvendj a harmatos szeleknek,
Füledbe súgnak, mert szeretnek.
Füledbe súgnak: föl a fővel,
Dalolva küzdjél az idővel.
S örvendj a párák fátyolának,
Mely eltakarja azt, mi bánat
S mely ingva-lengve, drága kendő,
Int, hogy vigabb lesz a jövendő.
