csak en

Siv Widerberger - Barátság

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
elém jött,
átkarolta a vállam,
és a titkairól sugdosott.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
sarkon fordult és ment.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
mutatott valamit, amit nemrég kapott,
és három percig játszhattam vele.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
felhívott valakit
telefonon,
és kérdezte, náluk lehet-e egész nap.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
csokoládét adott
és narancslevet.

"Á, te vagy az"
mondta Lena.
"Hát nem tudod, hogy már Ingriddel vagyok?
Hogy köztünk vége mindennek,
mindennek, érted?
Észre se vetted, te hülye?"

Több hónapba telt,
hogy Lenát ne szeressem
és ne gyűlöljem többé.

A nap kártyája...

"Az elme bárhol bármennyi korlátot képes elfogadni maga körül. De az igazság az, hogy a létezést természetéből adódóan nem lehet korlátok közé szorítani - hiszen mi lenne a korlát mögött? Egy másik lét, egy másik égbolt? Ezért mondom, hogy egyik ég után jön a másik, szárnyalásodnak semmi nem szab határt.
Ne elégedj meg túl hamar. Azok, akik hamar megelégszenek, kicsik maradnak: így kicsi az örömük is, kicsi az eksztázisuk is, kicsi a csöndjük is, kicsi a létük is.
Pedig lehetne ez másként is!
Te magad szabsz korlátokat határtalan szabadságodnak, végtelen lehetőségeidnek - ezért maradsz kicsi."

Osho

Jó éjt!:-)

"Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés,de az emberek már nem beszélgetnek egymással,nem ülnek le csak azért,hogy beszéljenek és meghallgassák egymást.Szinházba járnak,moziba,tévét néznek,rádiót hallgatnak,könyvet olvasnak,de alig beszélnek egymással.Ha megakarjuk változtatni a világot vissza kell térnünk abba a korba amikor a harcosok leültek a tűz köré,és történeteket meséltek."

Igy szálljon el ma minden gondunk!:-)

Szép napot Mindenkinek!:-)

TE ÉS AZ IDŐ

Ahogy az Idő összezárul
s gyalul éles fémgyalú
szívedben megnő a gyanú
nyílik egy ajtó önmagától

Rozsdásodik a vasliget
cseppkőbe hűl a pára reggel
s jeleznéd bár titkos jelekkel
homokba írsz csak betüket

Felhőkbe véstél ködből habból
elképzelt nem volt arcokat
oxigéngyöngyök a szavak -
hol vagy attól a pillanattól

Mikor az euforia
magasba emelt mint egy istent
s maghasadásban a felismert
örök alakzat fény haza

Mind aki voltál angyal-másod
ki útnak indít az a kéz
és az a szem mely visszanéz -
felejthetetlen pillantásod

S mindez magát úgy bontja ki
kíváncsian és rögtönözve
hogy teljes ívben forrnak össze
életed ellenpontjai

Egyidőben te nyár vagy tél vagy
egyszerre tavasz őszi táj
tenyérbe zárt dermedt bogár
szénben megmaradt falevél vagy

Tolvaj ki menti vagyonát
de aki mindent itthagy végül
rögeszmét verset örökségül
mindent amit csak kitalált

Vészi Endre.

"A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.
A múlt az, ami nincs többé előtted.
A jövő az, ami még nincs előtted.
És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül.
A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent."

Osho