
Gyönyörű éjt!:-)

"A zen azt mondja: úgy gondolj a szent szavakra és a nagy tanításokra, mint halálos ellenségeidre. Kerüld őket, mert neked a saját forrásodat kell felkutatnod. Nem kell, hogy másokat kövess vagy utánozz. Neked egy eredeti, önálló egyéniségnek kell lenned - magadnak kell megtalálnod saját legbenső lényedet, minden kalauz és útmutató szentírás nélkül. Sötét éjjel indulsz útnak, de kutatásod intenzív tüzével biztosan megtalálod a napfelkeltét. Eddig mindenki megtalálta a napfelkeltét, aki az intenzív keresés lángjában izzott. Ha hiányzik ez az intenzitás, akkor csak hiszel. Azok, akik hisznek, nem vallásosak; ők azzal, hogy hisznek benne, egyszerűen elkerülik a vallás óriási kalandját."
Osho

Összevissza vert ember támolyog este az orvoshoz.
A doki szörnyülködve így szól:
- Magával mi történt?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú?
- Utána elütött egy ufó!
- Hm, egy ufó...
- Aztán megcsapott egy angyal!
- Aha értem. És utána?
- Utána kikapcsolták a körhintát...

Baranyi Ferenc:
Az ébrenlét a bátorság
Éjfélkor a sötét belémlát,
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!
Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.
Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.
Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!
Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.
Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.
Gyermekien látni annyi, mint önmagában látni: a legegyszerűbb dolgot is egyedi, egyszeri jelenségként, önmagában teljesnek. Olyannak, ahogyan a művészet megjeleníti.