csak en

Egy ujabb kép a kutyusról.:-))

Imádom a zenéjét!:-))

Mike Oldfield
Nem vagyok átlagos zenész. Technikus vagyok, aki az ötleteit lefordítja a zene nyelvére - vallja Mike Oldfield, aki három év után jelentkezett új CD-vel. És rögtön egy dupla albumot adott ki, Light & Shade címmel.

Az elmúlt két évben Oldfield bizony nem zenéléssel foglalkozott, vagy inkább azt mondhatnánk, nem a zene megszokott formájával. Elkészített ugyanis két számítógépes játékot, amelyek lényege a zene. A honlapján elérhető programok köré már rajongói klub is szerveződött, ami nem csoda, hiszen meglehetősen újszerű játékról van szó, amelybe időnkét maga Mike Oldfield is bekapcsolódik.

Ezen kívül azért a "valódi" zenélésről sem mondott le, 2003-ban megjelent első, Tabular Bells című lemezének felújított változata, nemrég pedig a boltokba került a Light & Shade. - Minden, az újságok, a televíziók, az élet minden területe specializálódik valamire, egy-egy fontos területre összpontosít. Azt hiszem, 2005-ben ennek így kell lennie, ezért én is ezt szerettem volna tenni, szerettem volna bemutatni a zenei világom két oldalát - mondta lapunknak adott telefoninterjújában.

És valóban, a Light címet viselő korong könnyed, derűs, szinte meditációra alkalmas zene, de legalábbis jó kis chill-out, ami hétvégi heverészéshez, pihentető semmittevéshez, baráti beszélgetésekhez ideális háttérzene. A Shade ezzel szemben inkább felzaklat, a dalokban ott a háború, a tehetetlenség minden nyűge, a szerelem sötét oldala - a "keret" pedig inkább az elektronikus tánczene felé hajlik. Bár a kategóriákkal óvatosan kell bánnunk, mert Mike Oldfield nem szereti semmilyen stílusba sorolni zenéjét. - Ez egyszerűen az én zeném, nem szeretném kategorizálni. Csak leülök otthon, egyedül, és leírom azt a zenét, ami jön belőlem. Ez a két album például nem dalok sorozata, sokkal inkább egy kerek egész kompozíció, mintha egyetlen dal lenne - mondja.

A lemezhez több újdonság is kapcsolódik. Egyrészt található rajta négy dal U-Mix formátumban, ami azt jelenti, hogy a rajongók újrakeverhetik a dalokat saját ízlésük szerint. A remixeket aztán visszaküldhetik Mike Oldfieldnek, aki a legjobbakat díjazni is fogja. Másrészt, bár az utóbbi időben nem nagyon szeretett koncerteket adni, az új lemezzel mégis útra kel majd. Még nem tudni, pontosan hová és mikor látogat el, minden esetre Európa több városában koncertezik 2006-ban.

Népszabadság-ma.

Jó reggelt,és szép napot mindenkinek!:-)

Ma nem leszek,esetleg csak este.
Vigyázzatok magatokra!:-)

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

Tanmese

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: "- Neked aztán mindened megvan" De szép lassan különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "- Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad, volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Coelho.

Szép estét Mindenkinek!:-)

Tessék.:-)

Téli kilátások.:-)