csak en

Jóó reggelt!:-)

Végül megúsztuk egy kis esővel,és nagyobb széllel. Egy hatalmas faágat leszedett a szél a közeli irdatlan nagy fáról,és az uttestre zuhant,de szerencsére nem okozott kárt. Legyen szép az estétek!:-))

Eszméletlen vihar készül.Iszonyuan fuj a szél is. Nem tudom mi lesz belőle.
Ha a netet is elfujná akkor szép estét Mindenkinek!:-)

Szép délutánt Mindenkinek!:-)

Ujjászületés...
Sötétedett. Mint óriási, puha paplan ereszkedett lassan alább a homály. Beborította a szobát, a megszokott tárgyak furcsa, ismeretlen formát öltöttek, körvonalaik elmosódtak, árnyékuk deformálódva egyre nyúlt, és nyúlt, míg szét nem olvadtak, eggyé nem váltak a mély-fekete sötétségben.

Az ablak előtt állt, gondolataiba merülve. El-elrévedező tekintete a messzeségben várta a horizonton lebukó napkorong utolsó, búcsú-sugarait. Néma nyugalommal tűrte, hogy a csend rátelepedjen, majd lassú mozdulatokkal behúzta a sötétítőfüggönyt.
Hátat fordított az ablaknak, és a villanykapcsoló irányába indult, amikor hirtelen rossz érzés lett úrrá rajta. Érezte, hogy pórusai, mint megannyi pici membrán, beremegnek a felismeréstől: nincs egyedül, valakik közelednek, bekerítik. Lélegzet visszafojtva, dermedten állt ott, moccanni sem bírt a félelemtől. Halántékánál hallotta szívének egyre szaporább, hangosabbá erősödő lüktetését: "PÁM, PÁ-PÁM, PÁ-PÁM", mint harci dobok dübörgése. Mintha valaki bensőjének hatalmas kapuját belülről döngetné egyre dühödtebben.

És igaza volt: mind ott voltak újra. Mind a heten: a kevélység fintorogva, felhúzott szemöldökkel lépett hozzá, az irigység és a fösvénység szemei sárgán izzottak fel, sebet égetve testén, vadul szaggatva le a nyakában lógó, kicsi aranykeresztet. A bujaság émelyítő, likőr-íz csókjának nedve marta ajkait, végigfolyt állán, lecsurranó cseppjeit pedig a torkosság nyalta le mohón. A harag dühödten emelt rá kezet, méregzöld ujjaival ragadta meg karjait, csak a szeretetre rest figyelte távolabb, nemtörődöm-közönnyel a többieket.

"Ne!!! Kérlek! Hagyjatok!" - szakadt volna ki belőle sikoltva-hörögve félelme, összeszorult torkán még sem jött ki csak meleg levegővel kevert, elhaló, magatehetetlen nyöszörgés. Hiábavaló volt minden könyörgés.
Fenyegetőn körülfogták, sátáni kacajjal, eltorzult arccal, őrült körtáncba kezdtek. Rángatva pörgették görcsbe rándult testét, földre lökve rongyosra tépték ruháját, mocskos körmüket húsába vájták, az őrület mélységes szakadéka felé taszítva őt.

És mikor már minden idegszála pattanásig feszült, zokogó teste lemondón, reszketve, vacogva készült feladni a szélmalomharcot,...megpillantott egy halvány, törékeny-kecses fénynyalábot, mely pajkosan nevetve, egyre erőteljesebb magabiztossággal vetült arcára.
Pirkadt. Visszafordíthatatlanul és ellentmondást nem tűrve, narancs-piros fény ragyogta be a szobát, elűzve minden szenvedést, kínt, gyötrelmet, a bűnöket és a bűnhődést. Kitárta ablakát, átmosta sejtjeit, felszabadította lelkét, s vakító-fehérre tisztulva, melengetve-szárítva, az ünneplő ruhába öltözött hajnalhasadásban megszületett a remény..........

Tetszik..:-))