csak en

Süss fel nap...:-)

Jó éjt!:-)

Az élet egy örökös folytonosság.Semmilyen végcélhoz nem akar eljutni.
Maga a zarándoklat.....maga az utazás jelenti az életet....nincs hová elérni....nincs végállomásCsak táncolni,és az úton lenni.....vidámabban haladni...nem törödve semmilyen úticéllal.
Mihez kezdenél,ha elérkeznél a végállomáshozSenki sem teszi fel ezt a kérdést....
mert mindenki próbál valamilyen célt.....kitűzni az életében.De mit is rejt ez magában Mi lesz,ha valóban eléred az élet céljátEgyszerre nagyon kinosan érzed majd magad.
Nincs hová menned.....elértél a végállomásra...és az út során.....mindennt elveszitettél Sajnos mindent elkellett.....hogy veszits
És most ott állsz....meztelenül a célban..és úgy nézel körül...mint egy idióta:
.......mi volt az értelme ennek az egésznekAnnyira siettél....annyit féltél...... aggodalmaskodtál.....és ez az eredmény

(OSHO)

Réges-régen, amikor a földön még volt emberség. Élt egy lény kinek neve Boldogság volt. Őt szerették, tisztelték és becsülték az emberek, és ő viszonozta ezt. Férjével éldegélt magában. Nem bántott senkit és őt sem bántotta semmi és senki. Az emberek éltették őket, és Boldogság és Hit csak nőt és növekedett. Megerősödtek és elégedettek voltak a világgal.
Ám világ megváltozott. Számtalan év és számtalan kép repült el. Emberöltők teltek el és Boldogság sorvadni kezdett. Az emberek elfordultak tőlük. És kedvese bele pusztult ebbe. Hit elvesztése után Boldogság magába fordult és az emberek elöl, egy kis, erdei tisztásra menekült. Őt, akit addig bárki felkereshetett most senki sem találta. Az embereknek kezdetben fel sem tűnt a távolléte. De amikor ősellensége a Halál, a Bánat és a Keserűség triója vette át a hatalmat az emberek feleszméltek. Ráébredtek, hogy ezerszer jobb dolguk volt, amikor Boldogsággal és Hittel éltek. És bár ők ölték meg Hitet és kergették el Boldogság, de mégis tőle várták a megoldást. Úgy gondolták, hogy ha megtalálják, ő majd legyőzi a triót.
Ekkor kezdték el az emberek kutatni a Boldogsághoz vezető utat. Volt, aki úgy vélte, hogy a Szereteten átvezet az út volt, aki a Hatalmat volt, aki Pénzt dicsőítette. De nem találták meg. Eltűnt, ekkor úgy gondolták, hogy talán örökre. Eközben a pokoli hármas fosztogatott és rabolt. Az emberek életét tönkre tették, és ők nem harcolhattak ellenük.
Ekkor tűnt fel Boldogság nemzetségének utolsó tagja. Az ő neve Remény volt. Remény adta a kulcsot az emberek kezébe. Azt mondta, hogy mindenkinek önmagában kell megtalálnia a Boldogságot és a Hitet. És csak ez által tudja legyőzni a Halált, a Bánatot és a Keserűséget. És ráébresztette az embereket, hogy a Hatalom a Pénz és a Szeretet csak együtt adhatja vissza Boldogságot.
Volt, aki megértette Remény szavait és volt, aki nem. Volt, aki követte és volt, aki nem. De egy biztos, abban a pillanatban, hogy Boldogság elvesztette Hitet megszűnt létezni- tehát hidd, hogy boldog lehetsz, ha remélsz!
/Oláh Anikó/

Jó reggelt!:-)

Szép estét Nektek!:-)

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián: - Hallok egy tücsköt.
-Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
-Ez őrültség- mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
-Nem- válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
-Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban. Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
-Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
-Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.