
Bényei József:VÉGRENDELET.
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal bevonni.
Ameddig a vállad bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
¨ füstre,fényre,ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelid álmot a szemére.
Tanulj könnyet,sebet,jajt szeretni:
Valakinek embernek kell lenni.









