2007.05.08. 17:04 Palmalegyezo
Nátán Záh: Szépsége ismeretlen
"Szépsége ismeretlen. A szél
nem mondata el a fának. A fa
nem mesélt róla a kerítés-lécnek.
A kerítés-léc egyre mondja: szépsége,
mondom, ismeretlen. Ezt mondja a léc,
mit fából készítettek, hogy kerítés legyen.
Szépsége ismeretlen. Szeme nem olyan, mint egy fekete forrás, nem olyan,
mint egy ének, mit egyszer az őszi fuvallat dúdolt a hegyen,
mondván, mármint az őszi fuvallat, mondván, szépsége
ismeretlen. Így mondja az ősz is, amely
hallotta mit susog a férfi a nő fülébe a kerítés mellett,
mely a lécnek mondta, mit fából készítettek, hogy kerítés legyen, mondom:
szépsége ismeretlen.
Szépsége ismeretlen. S nekem még magamban is
tilos róla beszélnem. Fékeznem kell magam, sétálnom inkább
esti órákban, mikor az árnyék árnyékra vetül
s beérni hallgatással, hogy ne kiáltsak, de törvényemmé tegyem:
ne ácsorogjak sokáig a kerítés mellett,
menjek tovább, ha őszi fuvallat érint,
ne halljam meg, ha róla szólnak a fiúk
édes dolgokról társalogva,
ne álljak meg, ha más megáll,
ne halljam meg, ha valaki énekel talán,
ne figyeljek oda, ha egy drága hang susogja:
szépsége ismeretlen, akár egy tüzes bélyeg."
3 komment
