Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi. Ugyanakkor a többségük feláldoz valamit. Szinte mindenki. Szerelmet, barátságokat, családot, egészséget, karriert... csak épp mindig nézd meg, hogy mi éri meg az áldozatot. Ne félj egyedül élni addig, amíg nem jön a nagy szerelem, amíg meg nem valósítod magad, hiszen nem arra van szükséged, hogy egy másik feled legyen, valaki, aki ugyanannyira fél egyébként, mint te... arra van szükséged, hogy egész legyél és az egészet kapd meg.
Oravecz Nóra
Szerintem kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre - amely két ember közös döntésébõl születik -, az napról napra nõ, és egyre erõsebb lesz. Olyan, mint a tûzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy fõzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tûz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.
Anthony Capella
Jó reggelt!:-)
Álmos vagyok -jelentem.:-)
Éjfélkor megköszöntem az adizó munkáját, és lefeküdtem.Hajnali fél 2 kor arra ébredtem, hogy csörög a skype, csörög a telefon. Felveszem...a 2 uj bekapcsolodo chatnek elfelejtettem megadni az online hallgatási linket. Igy nem tudták kiadni a külsõsöknek az adás elérhetõségét.Errõl csak én tehettem, igy saját magam miatt nem volt alvás. Megadtam a linket,aztán mivel már nem voltam álmos, megnéztem egy filmet.:-)No és most indul a nap. Szépségeset!:-)
Jó éjt:-)
Bár még messze a hajnal, de nem hiszem hogy jövök már.
Pusszdioooo( azért dio, mert a mákot nem annyira szeretem.:-)
Nah akkor egy kis helyzetelemzés.
A mai nap rádioilag: van ugye pár napja egy másik chat, rádioval együtt ami csatlakozott az enyémhez. Most 2 chat-et viszünk, de ugyan azzal az adással.Kicsit nehezebb, mert a frontot tartani kell, de terveim szerint egy harmadik chat is kap majd létjogosultságot.De azzal be is fejeztük, mert idõvel többet nem lehet birni.
Amugy a hangulatom...hát aki idáig imádott az elhagyott, igy ...ennyit errõl.Eléggé megvisel, de majd elmulik.
Kicsit késõbb még visszajövök, de most muszáj menni, várnak a chaten.
Addig mondják, hogy ostoba vagyok, míg kezdem nem érteni a leckét; addig mondják, hogy gyáva vagyok, míg valóban félni kezdek; addig mondják, hogy bûnös vagyok, míg kezdem fölfedezni magamban a "bûnös gondolatokat" - sõt néha már piszkos kis tettekre is elszánom magamat. Megállítani pedig ezt a torzító folyamatot igen nehéz, mert ha elhatározom, hogy egy rosszindulatú kritika ne hasson rám, a puszta önvédelem is rengeteg energiát emészt föl, arról nem is szólva, hogy aki túlságosan el van foglalva önmaga megvédésével, az nem képes igazi önismerettel foglalkozni - nem tud saját magának igazságos bírája lenni. Ha mások bántanak, nem marad erõm bensõ háborúm megvívásához. Az ártatlan áldozat szerepébe merevedek, és természetesen visszagyûlölök. Vagyis gyûlölködõ leszek magam is.
Müller Péter
