csak en

Boldog szülinapot a blognak, és köszi hogy olvassátok.:-)

Dsida Jenõ:
Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

BOLDOG KARÁCSONY ÜNNEPET MINDENKINEK!!:-)

"Az optimista a fényt látja az alagút végén. A pesszimista a sötétséget. A realista
a közeledõ vonatot. A mozdonyvezetõ, meg a három hülyét a síneken."

Ez igy van..:-)

Gyárfás Endre: Sorakozó

Nahát! Alig, hogy kilépek, jönnek felém a zöldségek;

tálam elõtt sorban állnak, s jelentkeznek - salátának.

- Fejes vagyok - szól az egyik -, remélem, hogy velem kezdik.

Másodiknak ki jön sorra? A nagyorrú, bõsz uborka.

A paprika máris mérges: - Engedjenek az edényhez!

Szól a paradicsom: - Nekem a tál közepén a helyem.

- Itt állok már hetek óta . füllent nagyot a káposzta.

- Burgonya úr, mit tülekszik? azt sem tudja, hogy mi lesz itt!

Tolonganak békétlenül, de mindenki sorra kerül,

s beválnak – nem katonának, csupán vegyes salátának.

A bárány

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között õ a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtõnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtõ.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erõs agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám õket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla. Engem is gyûlölne mindenki.
- Talán akkor két erõs pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

Tessék!:-)

Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte õt, hogy adja neki. A nõ habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakõ olyan értékes, hogy élete hátralévõ részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal késõbb a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam..." - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kõ, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belõled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."