csak en

B. Radó Lili: Mit üzen az erdõ?
Víg ünnepre készülõdünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyõfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tûlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelõ csöpp csengettyû
édes hangja száll,
akárcsak az erdõben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyõfánk most neked?
– Halló itt az erdõ beszél!
Sürgõs fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyõfa ünnepet!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás

A szeretetedre szomjasoknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedõknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresõnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bûnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged.

Õrizzen hát ez az áldás

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bûnök közti kísértésben.

Õrizze meg tisztaságod,

Õrizze meg kedvességed.

Õrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretõknek.

A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetõsége, hogy akkor lép ki belõle, amikor akar.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!:-)

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedõ beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1) Az ember származása
----------------------
A tanítónéni elõadást tart az ember származásáról:
- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...
Közbevág Móricka:
- De tanítónéni, nekem a papám azt mondta, hogy az ember a majomtól
származik!
- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!

---------------
2) Toyota yaris
---------------
Az öreg székelyt felhívják a rádióból:
- Gratulálunk, nyerhet egy vadonatúj Toyota yaris gépkocsit, ha megfejti a
találóskérdést. Mi az: Négy ajtaja van, szürke és kerekeken gurul?
- Autó.
- Neeem, nem rossz, de mi a Toyota Yarisra gondoltunk, tudja mit: kap még
egy esélyt. Mi az: 4 kereke van, kevés benzint fogyaszt és légzsák is van benne?
- Autó.
- Nem! Ez sem rossz, de mi megint a Toyota Yarisra gondoltunk.
- Tudja mit, én is kérdezek egyet! - Mondja a székely. Mi az: sarkon áll és
árulja a testét?
- Mi sem egyszerûbb ennél: Kurva.
- Háát, ez sem rossz, de én anyádra gondoltam...

--------------------
3) Lehetne más is...
--------------------
A tanítónéni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az: négy lába van, barna és az erdõben él?
- Medve - kiabálják a gyerekek.
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne õzike is!
A tanítónéni folytatja:
- Mi az, zöld, fûben van és ugrik?
- Béka - kiabálják a gyerekek!
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne szöcske is.
Erre Móricka megkérdezi a tanítónénit:
- Mi az, amit a tanítónéni ha a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor
kiveszi kicsi és puha?
A tanítónéni hatalmas pofont kever le Mórickának, de az csak folytatja:
- Jó gondolat, de lehetne rágógumi is!

-------------------------
4) Volánbusz és a Trabant
-------------------------
A Mátra lábánál lerobban egy Volánbusz. Megáll mellette egy Trabant, a
sofõr kiszól.
- Nem megy?
- Nem a fene enné meg, pedig a Kékesre kéne feljutnom.
- Oda se neki! Kösse utánam, én is oda megyek!
- Na ne szórakozzon velem!
- Sose aggódjon, veszteni nem veszt semmit.
Rá is akasztják a volánbuszt a Trabantra, az meg hatvannal feltép a Kékes
parkolójába. A sofõr ámul, de nem bírja megállni.
- Hát, szó se róla, felhúzott, de azért igencsak füstölt menet közben.
A trabantos rémülten néz be a kocsijába:
- Az istenit, már megint behúzott kézifékkel jöttem fel!

-----------
5) Utoljára
-----------
Egy férfi bemegy egy bárba a kutyájával és rendel két pohár whiskey-t.
Mindketten emelik a poharaikat egymás egészségére és lehajtják az italjaikat. A hölgy a bárpult mögött nagyon meglepõdik ezt látva és megkérdezi:
- Tud a kutyája még néhány másik trükköt is?
- Természetesen, mondja a férfi - ha kell ez még egy nõt is ki tud elégiteni.
A nõ erre igazán kiváncsi, felviszi õket egy kis szobába a bár felett.
Levetkõzik, lefekszik az ágyra és vár. A kutya csak nézi, nézi õt és nem csinál semmit. Végül is a férfi mérgesen rászól:
- Már megint ugyanaz a helyzet... mégegyszer... de tényleg utoljára,
megmutatom...

És a Télapónak ki ad ajándékot?

- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Már csak egyet alszunk, és itt a Télapó! - rontott be lelkesen a kis ház ajtaján Boglárka.
- Szervusz, kislány! - köszöntötte az öregember, elnézõen mosolyogva Boglárka szeleburdiságán. - Gyere ide és mesélj, mit kértél a Télapótól!
Boglárka fürgén odaszaladt az öreg Kapusihoz, és kényelmesen az ölébe fészkelte magát.
- Nagyon jó voltam az idén - mondta, és ujjain számolni kezdett. - Jól tanultam, jól is viselkedtem, sokat segítettem anyunak és apunak, mindig szót fogadtam - itt egy kicsit megakadt a felsorolásban -, vagy legalábbis majdnem mindig - helyesbített -, de azért igazán jó voltam, és ... és most biztosan megkapom, amit szeretnék...
- És mit szeretnél?
- Egy csodálatos, nagy babát. Akkora mint én - tárta szét apró kezeit a kislány - gyönyörû szõke haja van, kék szeme, és ... és meglátod, nagyon megszereted majd te is.
- Aztán arra gondoltál-e már, hogy a Télapónak ki ad ajándékot? - kérdezte váratlanul Kapusi bácsi.
- A Télapónak? - csodálkozott Boglárka. - De hát neki nem kell ajándék, hiszen tele van a puttonya mindenfélével. Azt vesz ki belõle magának, amit csak akar.
- Azért az nem úgy van ám, Boglárka! A Télapó egész évben gyûjti a sok ajándékot a gyerekeknek, tömi tele a puttonyát. A végén aztán semmi sem marad neki, hiszen nem magáért gyûjtöget, hanem a gyerekek örömére. Te szeretsz ajándékot kapni, Boglárka?
- Igen, nagyon!
- Na látod! Szegény Télapó is biztosan örülne, ha valaki gondolna rá. De hát a Télapónak ki ad ajándékot!? - ismételte meg a kérdést Kapusi bácsi, és mosolygó szemmel, várakozva nézett a kislányra, aki láthatóan elgondolkodott a hallottakon,
- Szegény Télapó! - mondta kisvártatva Boglárka. - Tényleg nagyon rossz lehet neki!
- Gondold csak el - folytatta az öreg -, milyen magányos lehet a Télapó egész évben. Még a gyerekek se gondolnak rá, csak ilyenkor, amikor ajándékot várnak tõle! Aztán ha megkapták - el is felejtik hamar, mintha ott se járt volna.
- Jó estét, Kapusi bácsi! - nyitott be az ajtón váratlanul egy magas, bajuszos fiatalember, furcsa, kis zöld kalapban. - Mit szól, milyen szép fehér telünk van! Így aztán biztosan idetalál a Télapó a szánjával, igaz-e kislány!
- Szervusz Kálmán! - köszöntötte az öreg. - Mi járatban erre, hol még a madár sem jár? Legfeljebb csak ilyen pelyhes kiscsibe - pillantott Boglárkára szeretettel.
- Csak benéztem, hátha meggondolta magát a festmény ügyében.
- Nem eladó! - rázta meg a fejét Kapusi bácsi.
- Ugyan már, minek az a téli tájkép magának, mikor itt van az igazi, hamisítatlan hórengeteg! Csak ki kell néznie az ablakon!
- Mondtam már neked Kálmán, hogy ez emlék apámtól. Ez az utolsónak festett képe maradt csak meg az egész gyûjteménybõl. Ezt pedig nem adom el.
- Hát, ha mégis meggondolná magát, csak szóljon! Tudja, hogy bármikor jó árat adok érte - mondta a fiatalember, majd megemelte kalapját és távozott.
- Milyen képrõl beszéltetek? Megnézhetem? - ugrott fel Boglárka.
- Gyere, megmutatom.
A szomszéd szobában Boglárka még sosem járt. Egyszerû kis szobácska volt, középen, a fal mellett egy öreg, rozoga ágy terpeszkedett méltóságteljesen, felette egy festmény, díszes keretben. A kép egy téli tájat ábrázolt. A szikrázó hóval borított fenyõfák büszkén ágaskodtak az ég felé, s a magasból letekintve õrizték a fehérben pompázó dombokat.
Boglárka meghatottan álldogált az ágy lábánál, egy kopott karosszék mellett. Kezét az öregember tenyerébe csúsztatta, s halkan suttogott. - De hiszen ez a Télapó otthona! - és szinte hallani vélte a rénszarvasok húzta szán dallamos csengõit.
- Bizony! - mondta Kapusi bácsi. - Ha ránézek erre a képre, nekem is gyakran eszembe jut a Télapó. Néha úgy érzem, mintha én ülnék a szánon, s száguldanék csilingelve, egyenesen ide... a gyerekekhez...hozzád...
- Na, elég az ábrándozásból! - váltott hirtelen hangnemet az öregember. - Ideje hazamenned! Gyere, elkísérlek! Gyorsan sötétedik, édesapád már biztosan vár.
Valóban, Boglárka apja a kertkapuban álldogált.
- Adjon Isten, jó estét! - üdvözölte meleg hangon Kapusi bácsit, s eszébe jutottak szülei, akik hajdanán ugyanígy várták õt téli estéken a ház elõtt. Mert az öreg Kapusi bizony õt is a térdén ringatta valamikor, s õ hosszú, boldog estéket töltött nála, csodálatos történeteit hallgatva.
- Jó estét neked is, fiam! Aztán mit hoz a Télapó ennek a kis fruskának? - bökött Kapusi bácsi a házba szaladó kislány felé. - Mert nagyon várja ám a holnapot!
- Tudom - sóhajtott Boglárka édesapja. - Egy óriási babára vágyik. Nagyon csalódott lesz szegény, mert sajnos nem vehetjük meg neki. Tudja Kapusi bá', a gyárnak nehezen megy, kevés a munka, és hát meg kell néznünk alaposan, mire költjük a pénzt. Ilyen drága babára sajnos most nem telik. Talán jövõre.
- Pedig hát szomorú lesz a kisasszony a hõn áhított baba nélkül - mondta elgondolkodva Kapusi bácsi. - De talán a Télapó majd megkönyörül rajta - tette hozzá rejtélyesen. - Na, minden jót fiam, és nyugodalmas jó éjszakát!
- Minden jót! - búcsúzott az édesapa is, és szeretettel nézett a lassan elbicegõ öreg után. "Gondolkoztál-e már azon, hogy a Télapónak ki ad ajándékot?" ötlöttek föl hirtelen Kapusi bácsi egykori szavai. Eszébe jutott az a hosszú, emlékezetes éjszaka, amikor órákon keresztül faragta a Télapónak szánt sípot. De régen is volt már!
- Képzeld! - fogadta a felesége, mikor belépett a házba. - Ez a lány a fejébe vette, hogy ajándékot készít a Télapónak! Talán azt hiszi, hogy így biztosan megkapja a babát.
Az édesapa elmosolyodott.
- Hagyd csak, hadd csinálja! Legalább megtanulja, hogy nemcsak kapni jó, de ajándékozni is legalább akkora öröm.
Boglárka nagy odaadással dolgozott egész éjjel. Egy rajzlapot vett maga elé, és a Télapó otthonát, a fehéren szikrázó, havas tájat festette meg. A kép közepén ott pompázott a rénszarvasok húzta szán, rajta a vidáman integetõ, piros ruhás Télapóval.
Mikor elkészült, óvatosan belegöngyölte a képet a csizmájába, és a csillogóra tisztított lábbelit a ház ajtaja elé tette.
Másnap reggel Boglárka izgatottan rohant öreg barátjához.
- Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Nézd csak, megkaptam a babát!
- Igazán gyönyörû - dicsérte az öregember. - Majdnem olyan szép, mint te vagy.
Boglárka titokzatosan odahajolt Kapusi bácsihoz. - Én is készítettem ám egy ajándékot a Télapónak! Hogy ne érezze olyan egyedül magát! De most szaladok! - mondta, és már fogta is a kilincset. - Megmutatom a többieknek is a csodálatos babámat! Csókolom! - intett, és már ott sem volt.
Az öreg Kapusi derûsen nézett az önfeledt kislány után. Egy darabig még álldogált az ablakban, gyönyörködött a behavazott tájban, majd hálószobájába ment és kedvenc karosszékébe telepedett. Pillantását az ágy fölötti falra vetette.
A falról hiányzott a kép.
Helyében egy gyermeki elfogulatlansággal festett papírlap függött: egy téli táj, középen a vidáman integetõ Télapóval. - Hosszú ideje ez a legszebb teled, Télapó! - suttogta maga elé Kapusi bácsi, és a meghatottság könnycseppei lassan gördültek alá évgyûrûktõl barázdált arcán.