csak en

"Van egy láthatatlan bíró,
akit magunkban hordozunk,
és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni.
Néma, és mégis beszél,
éjjel-nappal szüntelenül halljuk,
amint ítélkezik fölöttünk."
Karl May

Sajnálom, de komolyan...

Megvesztegetés
-----------------
A per elõtt az ügyvéd biztosítja a gazdát, hogy nyerni fog.
- Nem segítene a dolgon, ha küldenék a bírónak egy-két kacsát? - kérdezi a gazda.
- Ó, egek! Eszébe ne jusson - feleli az ügyvéd. - Ezzel csak ártana magának, a bíró megvesztegetési kísérletnek tekintené.
A tárgyalás után az ügyvéd gratulál ügyfelének, amiért felmentették:
- No látja, ugye megmondtam, hogy megnyerem magának a pert.
- Valóban - így a gazda - de azért én elküldtem azt a két kacsát a másik fickó nevében.

:-)

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor
> ráébred, Õ már halott...
> > Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,
> hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
> > Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi õket az út, amin sétálgatnak.
> > Egy idõ után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tûnt. Hosszú
> sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott,
> ragyogva a napsütésben.
> > Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyûgözõ kaput, az
> oda vezetõ út pedig mintha aranyból lett volna.
> Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az
> egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
> > Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol
> vagyunk, kérem?"
> > "Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.
> > "Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
> > "Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges
> vizet Önnek."invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
> > "Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
> > "Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
> > Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra
> a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
> Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy
> farm kapujához vezetett.
> > Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.
> Kerítés sem volt.
> Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki
> épp olvasott.
> > "Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
> > "Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
> > "A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
> > "Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
> > Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.
> Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya
> elé.
> > Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé .
> > "Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
> > "Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
> > "Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
> > "Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
> > "Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"
> > "Dehogy. Örülünk neki, hogy elõre kiszûrik az olyanokat, akik hátrahagynák
> a legjobb barátjukat."
> > Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a
> barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül.
> > Talán így már érthetõ lesz.
> > Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit
> csinálsz? Továbbítasz egy viccet.
> > Mikor nincs mirõl beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni, továbbítasz
> egy viccet.
> > Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, vagy hogy továbbítasz egy
> viccet.
> > Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törõdsz
> vele.
> > Mit csinálsz?
> > Továbbítasz egy viccet! :)
> > Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj, hogy
> megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt rád
> aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán
> küldeni akart neked egy mosolyt!!!
> > > Amúgy meg........: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál ;)

Nem csak dominóból lehet...nézd meg az alsó képeket is...

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget…
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen…...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelû kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az elõzõ szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitõl ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelû kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerû - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzõ emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.’

A tanító
tanítása

Sok évvel ezelõtt Mrs. Thompson 5. osztálya elõtt állt, és azt a hazugságot

mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.

De ez lehetetlen volt, mert az elsõ sorban egy Teddy nevû kisfiú olyan

rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt

a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a

legrosszabb érdemjegyet írta.

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és

megdöbbent Teddy elõzõ tanítóinak bejegyzésein.

"Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvûen kacag. Munkáját pontosan végzi

és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta elsõ osztályos tanítója.

Második osztályos tanítója ezt írta: "Teddy kitûnõ tanuló, osztálytársai

nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg. Az élet Teddy

számára valódi küzdelem lehet.

Harmadik osztályos tanítója ezt írta: "Édesanyja halála nagy
megrázkódtatás

a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törõdik vele,

és otthoni élete valószínûleg hamarosan nehezen elviselhetõ lesz számára, ha

nem történik valami változás az életében."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Teddy visszahúzódó és nem sok

érdeklõdést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az

osztályban."

Ezeket olvasva Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát amikor a Karácsonyi ünnepen tanítványai fényes

papírba csomagolt, gyönyörû szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és

köztük meglátta Teddy ajándékát a fûszeresnél kapható vastag barna papírba

bugyolálva.

Mrs. Thompson a gyerekek elõtt elõtt bontogatta az ajándékokat és gondosan

nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta

a kövekkel kirakott karkötõt, amibõl néhány kõ hiányzott, és mellette egy

negyed üvegnyi parfûm volt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor

hallották, ahogy felkiált: "Milyen szép karkötõ!", és látták ahogy
felveszi

a karkötõt és csuklójára cseppent a parfûmbõl.

Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa,

"Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé."

Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól

kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket

tanítani.

Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele,

Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál

gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága

ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, Teddy legkedvesebb diákja

lett.

Egy évvel késõbb egy üzenetet talált Teddytõl, amit az ajta alatt

csúsztatott be. Az állt benne, hogy õ volt élete legjobb tanítója.

Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytõl. Azt írta, hogy

befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és Mrs.

Thompson még mindig a legjobb tanítója.

Négy évvel késõbb egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár

voltak nehéz idõszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi

diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb

tanára, aki valaha is volt.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Teddytõl.

Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább

tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanítója, aki

valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr .

Theodore F. Stoddard.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavoszon újabb levél érkezett.

Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nõsülni készül. Elmondta,

hogy az apja már két évvel azelõtt meghalt, és kérdezte, hogy Mrs. Thompson

elfoglalná-e a võlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen

Mrs. Thompson elfogadta a meghívást.

A régi karkötõt vette fel, amirõl kövek hiányoztak, és azt a parfûmöt

cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött

Karácsonyukkor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta, "Köszönöm,

Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy segített nekem, hogy

fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem

érték."

Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, "Teddy tévedsz. Te voltál

az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor

találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

Áldás mindenkinek, aki ezt az üzenetet megkapja.

**Legyen egy kívánságod, mielõtt a következõ imádságot elolvasod**. Mást nem kell tenned.
Tehát **megvan a kívánságod?**
Szent Teréz imája:
'Hozzon a mai nap belsõ békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell .

Ne felejtsd el a végtelen lehetõségeket, amelyek a hitbõl erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.

Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.

Ez mindannyiunké!'