csak en

Vidám, szép napot!:-)

Ha tetszés van, szép is van. Megfogható és megfoghatatlan. Nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi a szép. A szépnek akkor van értelme, ha tetszik, de ami tetszik az nem mind szép. A szép olyan jelenség amely az érzelemre hat. Hamarabb jut el az érzelemhez mint az értelemhez.

Idézetek:
Marton Levente: A szép misztériuma írásából

Mivel nem voltam itthon a születésnapomkor, igy szeretnék köszönetet mondani a jó kivánságokért.:-)
Hoztam nektek egy kis tortát. Tessék!:-)

Újságíró készít riportot az elmegyógyintézetben. Azt kérdi a fõorvostól:
- Hogyan állapítják meg egy páciensrõl, hogy már elhagyhatja a kórházat?
- Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat.
- Tudna egy ilyen példát mondani?
- Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdõszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
- Ó, hát ez egyszerû! Minden normális ember a vödröt választaná.
- Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból...

1. Ne használjunk mûanyag edényt a mikróban.
2. Ne tegyünk mûanyag vizespalackot a mélyhûtõbe.
3. Ne tegyünk mûanyag fóliában ételt a mikróba.

Ezeket a Johns Hopkins Egyetem/Kutatóintézet a közelmúltban
tette közzé a hírlevelei útján. Ezeket az információkat a Walter
Reed Katonai EÜ Centrumban is terjesztik. A Dioxintartalmú
vegyszerek rákkeltõ hatásúak, elsõsorban mellrákot okoznak. A
dioxinok rendkívül mérgezõek az emberi testsejtek számára. Ne
tegyünk vízzel telt mûanyag palackot a fagyasztóba, mivel a
mûanyagból dioxinok szabadulnak fel. Nemrégen Dr. Edward
Fujimoto, a Cast le Kórház Wellness Program Managere egy TV
program keretében magyarázta el ezt az egészségügyi kockázatot.
Ismertette a dioxinok veszélyességét és azok ártalmait az
emberek számára. Azt mondta, nem szabad mikróban ételt
melegíteni mûanyag edényben. Ez fokozottan igaz a zsiradékot
tartalmazó élelmiszerekre. A zsiradék, a hõhatás ás a mûanyag
kombinációja dioxint szabadít fel, ami bejut az élelmiszerbe,
majd végül a szervezetünk sejtjeibe. Azt javasolta, hogy
használjunk mûanyag helyett üvegedényeket, pl. Corning Ware,
Pyrex vagy kerámia edényeket az ételek melegítéséhez. Ugyanaz
lesz a végeredmény, csak dioxin nélkül. Tehát a félkészen
kapható TV-vacsorákat, leveseket stb., át kell tenni a
csomagolásból valamilyen más edénybe. A papír nem rossz,
csakhogy nem tudjuk, mit tartalmaz a papír. Biztonságosabb, ha
edzett üveget, Corning Ware stb. használunk. Elmondta, hogy
nemrégen egyes gyorséttermek áttértek a papíredények
használatára styofoam helyett. Ennek az egyik oka a
dioxin-probléma volt. Azonkívül a mûanyag fóliák, mint pl. a
Saran, ugyanilyen veszélyesek, ha a mikróban fõzött ételt
ilyennel fedjük le. Amint az étel forrni kezd, a nagy hõ
hatására a mérgezõ anyagok kiolvadnak a csomagolóanyagból, és
belecsepegnek az ételbe. Takarják le az ételt papírtörölközõvel
inkább.

A mag

Egy sikeres üzletember már idõs volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következõ vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A fõnök így folytatta: "Mindegyikõtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következõ vezérigazgató."

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetû is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nõtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekrõl beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az õ magját, de semmi nem kelt ki belõle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényérõl mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy õ nem fog bevinni egy üres cserepet. De õ azt válaszolta, hogy õszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörûek voltak, mindenféle alakú és méretû növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták õt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörû növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató. "Ma az egyikõtöket kinevezem vezérigazgatónak."

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet elõre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim elõrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki elõtt bejelentette: "Íme az új vezérigazgatótok!"

"Jimnek hívják." Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

"Hogyan lehetne õ az új vezérigazgató?" - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: "Egy évvel ezelõtt az itt lévõk közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek fõtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földbõl.

Mindegyikõtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tõlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellõ bátorság és õszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért õ lesz a következõ vezérigazgató!"

Ha õszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerûséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok késõbb learatni.

"Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek."

Egy hajótörés egyetlen túlélõje egy kicsi és lakatlan szigetre vetõdött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízbõl kimentett farönkökbõl, hogy megóvja magát a különbözõ természeti veszélyektõl, és ahol kevés javait tárolja. De egy nap, miután ennivaló után nézett, hazaérvén, a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott. A legrosszabb történt - minden elveszett. Megtelt fájdalommal és méreggel.
- Isten, hogy tehetted ezt velem? - kiáltotta. Azonban másnap kora reggel, egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget felé közelgett. Õt jött megmenteni.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember a megmentõitõl.
- Láttuk a füstjelzésedet, - válaszoltak.

Egy templom hirdetõtábláján a következõ olvasható:

"Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?
Elõször is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverõ a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.

Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez .
De azért nem minden családtag rossz.

Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítõkészen intézi az egyházi ügyeket.

A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben .

Az elkötelezett Agi Tál nõvér élen jár a térítésben.

Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.

Napsütést szeretnék, és nem ezt a szomorú esõt!!!!!!

Az egér világnézetét a macskától való távolsága határozza meg.
:-)